A szlovák Attack of Rage nem akar világot megváltani, csak egészségesen leamortizálni érzékeink és örömmel telt lelkünk, lebontani a boldogság falait, megtaposni a hit éteri szárnyait, avagy egy szelet death-grindcore szomszédjainktól, a technikásabb, változatosabb verzióból. 2001-ben alakultak Bánovce nad Bebravou nevű kisvárosban, 2005-ben és 2006-ban megjelent egy-egy demójuk, míg végül tavaly piacra dobta a Grindpeace-t a Grodhaisn Productions. A hangzás nem lett rossz, és a külsőségek is leszámítva a maga kliséit, egész jól sikerültek, a srácok a bookletben nagyon újgenerációsoknak tűnnek, és inkább vágnám rá, hogy valami deathcore vagy metalcore csapat, mint hogy grindcore… pedig ez ízig-vérig grind, rengeteg fertőzéssel és modern megoldással, ám ennek ellenére, gyors, brutális, erős és elsöprő… tehát nagy ívben szarik a trendre, járja a maga kis Terrorizer alakította útjait. De lássuk, mit is takar ez a közel fél óra…
Túl sok meglepetéssel nem bővelkedik, a károgó ordítás és a mély hörgés váltakozik, és néha be-beugrik egy-egy HC-s kórus, s nagyjából ez jellemző a riffekre is, első hallásra egy kicsit eklektikus, de pár hallgatás után minden a helyére áll, és legalább nem mondhatjuk rá; érezzük mikor fog váltani és hogyan… de nem ám, hiszen a HC-s szaggatás, a grindcore alap, vagy a brutális death metál szokványos csépelése szépen formálja a masszát, mely egyik másodpercben még pörget, a másikban már ugrál. Tehát kavalkád az van, és színes is a végeredmény, de a vérvörös és a sárga genny jellemző tónusa marad a Grindpeace, ami gondolom ironikus szójátéka a Greenpeace-nek, haha. Olyan bandák ugrottak be, mint a Nasum, Dying Fetus, Fleshgore vagy a későbbi Extreme Noise Terror.
A szövegekből nem sokat értek, hiszen szlovákul vannak, de az egyházért nem rajonganak a srácok, ezt nem nehéz észrevenni, ahogy azt sem, hogy a gore hatások, ha nem is meghatározóan de ráült a kezükre, s közben ennek ellenére igyekeznek változatos anyagot összehozni, melynek acsarkodó fűrészei között szívesen omlik össze az új generációs grindcore fanatikus.
Igazából már csak akkor kapunk észbe, hogy hol is vagyunk és miért, mikor a húsunkba akadnak az első fogak, s a szalag megindul… a gép pedig a fejünk mellett felbúg, a csontjaink szörnyű kínok között törnek szilánkosra, avagy mindent megértünk, amit eddig megéltünk!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.