Egy demo, egy promóciós kiadvány, három nagylemez és egy dvd. Ez a lengyel industrial death metalban utazó Thy Disease eddigi mérlege. Az életútjukat bogarászva egy igazi sikertörténetbe csöppentem. Az 1999-es megalakulás után gyorsan még abban az évben ki is adták első demójukat, ami rögtön belépővé változott a Vader lengyelországi turnéjára. Aztán 2001-ben a Metal Mind a szárnyai alá vette a bandát és aláírtak egy hosszú távú együttműködést. Ugyanebben az évben a lengyel Hammerban megkapták a legjobb lengyel zenekar és a legjobb debüt album címet, a Madonnás Frozen feldolgozásuk is masszív sikert eredményezett otthonukban. Egyenes útjuk volt a nagy hírű lengyel Metalmania fesztiválra és azóta is nevesebbnél nevesebb zenekarokkal játszhattak együtt. Terjesztés a távolkeleten, Dél-Amerikában és az Öreg kontinensen is… Mondhatni minden bejött.
Hogy miért írtam ilyen hosszú bevezetőt erről a sikersztorinak tűnő életútról? Mert mindezek ellenére fanatikus „zenekeresőként” és gyűjtőként életemben nem hallottam róluk. Az mondjuk nem nagy gond, hogy én nem hallottam róluk, de nekem úgy tűnik, hogy sem itthon sem máshol nem pörög annyira a nevük.
Pedig a Rat Age (Sworn Kinds Final Verses) alapján igazán megérdemelnék. Sokat nem vártam ettől a számomra eddig ismeretlen bandától, aztán amikor a kocsiban először megnyomtam a play gombot, azonnal rázizzentem erre az elektronikával fűszerezett abszolút friss és a szó jó értelmében modern death albumra. Nekem eddig nem sokat jelentettek ezek az „ultramodern”, vagy a „XI. századi” jelzőkkel ellátott albumok, amik a szétpolírozott agyon editált hangzáson túl nem sokat tudtak felmutatni. Most viszont úgy érzem ezek a jelzők a Thy Disease-el számomra is értelmet nyertek, mert a Rat Age album annyira mai, modern és semmiképpen sem modernkedő death alkotás, ami után sokan megnyalnák mind a húsz ujjukat. Már a kizárólag sampleres kezdésnél éreztem, hogy a banda bizony nekem zenél. Aztán a kiváló hangzással megtámogatott ötletes gyors és középtempós death örlések mindegyikében megjelennek az apokaliptikus elektronikus betétek, igazán egyedivé téve a hangulatot. Erénye a zenének, hogy a nagy gonddal megírt dalok mindegyike rejt kiemelkedő pillanatokat, fejben megragadó témákat. Ki nem állhatom azokat a sokszor agyondicsért death bandákat, akik akár visszafelé is játszhatnák a témahalmazaikat, akkor sem lenne különb, vagy megjegyezhetőbb a zenéjük. Az album hossza egyébként a négy bonusz számmal együtt sem éri el a negyven percet és ez most bizony a jó témák ellenére, vagy éppen azok miatt előny. Nem fásul bele az ember, bármikor betolható egy bő félórás minőségi „ industrial halál metálkodásra”. Mondjuk az utolsó színtiszta drum’n’bass tételt nem sok metálos torkán fogják legyömöszölni a srácok! Az album érdemeit növeli a részletesen kidolgozott antiutópisztikus koncept történet is, ami kiválóan jellemzi a kilátástalan jelenben élő emberek jövőképét.
Úgy érzem a Metal Mind a Thy Disease-el igazán belenyúlt a jóba és a zenekar sikersztorija gazdagabb lesz pár nemzetközi oldallal a közeljövőben. Viszont ebben a nagyon erős mezőnyben, ahol fiatal zenekarok ezrei ostromolják hallójáratainkat, egyre harsányabban, szlogeneket lengetve, szinte utcalány módjára nyomulva az egyszeri hallgató kegyeiért, úgy tűnik a jó zenén és a jó kiadón kívül valami más is kell, hogy ne csak egy legyen az igazán ígéretes, majd a süllyesztőben kikötő zenekarok közül. Hogy mi ez a „valami más”? Talán szerencsének hívnák egyesek. Majd idővel kiderül. Akinek viszont még van kapacitása egy igazán izgalmas, mai death albummal megismerkedni, az nyugodtan tegyen egy próbát a Rat Age-el, csalódás kizárt. Vigyázz! Elektronikával terhelt!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.