A Chain Reaction megint csak a fővárosból érkezett, zeneileg a groove-os mai modern thrash, némi heavy dologgal és egy csipetnyi death metállal keverve, amolyan ma is eladható, de hangulatos, püfölős hibrid. 2002-ben alakultak, átmentek pár tagcserén, 2004-ben és 2006-ban leraktak egy-egy demót arra a bizonyos asztalra, és a Vicious Circle is nagylemez, ennek ellenére ez is szerzői kiadásban látott napvilágot. A kiadás igényes, pofon egyszerű, de ötletes digi-pack, a hangzás pedig vastag, már-már beleszarós stooner.
Igazából a bevezetővel el is mondtam mindent, amit erről a háromnegyed órás anyagról tudni illik, de azért kifejtek még ezt-azt… Ha nagyon leegyszerűsíteném a dolgot, akkor egy nagy adag Pantera (néhol már Down) keverve a régi Metallica témáival, adva hozzá egy kis Overkill-t és Anthrax-et, s persze hogy a dolog némileg trendi legyen, itt-ott kapunk egy kis HC-t, melytől thrashcore íze lesz. Természetesen a régi szinte már hard rockos témák is megtalálhatóak, telepumpálva friss vérrel és adagolva a szélesen megbúvó agressziót. Nem tűnik egyedinek a dolog, de mégis tartogat meglepetéseket, masszív és erős monstrum, amely elsősorban azoknak az arcoknak adhat újat, akik a 80-as évek közepétől egészen a 90-es évek közepéig hithűen rajongtak a folyamatosan formálódó thrash hullámért, a lengyel srácokkal könnyen kaphatnak egy olyan löketet intravénásan, melyhez nem kell kanál, sem füstszűrő, és a barna se lesz barna, viszont furán ható és igényes második generációs retro kategória egyhamar!
Ügyes szólok, remek ritmusok, erős riffek, hangulatos refrének s kiérlelt brutalitás a jellemző. A lemez igazán nagy furcsasága, hogy egy nyitottabb metalcore és HC fanatikus éppen úgy megtalálhatja benne a számításait (a durva kiállások, vagy ritmikus kórusok), mint mondjuk egy régebbi idők haladni képes thrash harcosa. Adnak, amit adnak, kapunk, amit kapunk, aztán majd haladunk, ha haladunk…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.