A norvég Slagmaur műfaji határai nehezen behatárolhatóak, 2006-ban alakult és két kisváros – Brekstad és Trondheim – között ingázik, ennek oka talán az, hogy ez egy project, kreált formáció, Aatselgribb – vokál (akit talán a szakavatottabbak ismernek a Tragediens Trone-ból), mindkét zenei önkifejezésében segítségére van Gribbsphiiser – gitárok és basszus. Lt. Wardr neve számomra teljesen ismeretlen, de ő felelős a Slagmaur-ban a dobokért és a billentyűkért, s valljuk meg, nem is végzett rossz munkát… ahogy a Nekk Brekk Productions se, hiszen régen láttam ennyire szépen nyomott és kivitelezett digi-packet. Azzal a fajta külsőségekkel rendelkezik a Skrekk Lich Kunstler, ami miatt az ember már csak a gyönyörködés miatt is leveszi a polcról és megnézegeti, s talán meg is vásárolja, ha rájön, mit is rejt maga a lemez…
A Skrekk Lich Kunstler két felvonásra bontott horrorisztikus, por és pókháló fedte kissé barokk színházi előadás, halott színészekkel és koszos, az idő martalékává lett díszlettel. Zeneileg, mint már említettem nehezen behatárolható, a fő vonal egyfajta kietlen avantgárd black metál, mely fagyos atmoszférával (Burzum szétesett témái és mélysége), középtempós megnyomorított lüktetéssel (Ajattara szerűen) és nyomasztó klasszikus zenei megoldásokkal (melyek egy része nagyon is jellemző a stockholmi Diabolical Masquerade-re). Tehát egy egészségesen fertőzött beteg hibrid mamut dől le mellénk… mely így összegyúrva egészen új képet fest, sok szürkével, feketével s egy kevéske fehér mázzal. A külsőségek mellett a hangzás is kifogástalan, iszonyatosan jól szól, annak ellenére, hogy az egész koszos és zajos, tiszta dallamok és részek alig találhatóak meg ebben a 33 percben, de ez miatt senki se háborogjon, amit a kissé iparias hangvételű alapok és elfolyó, lebegő kásás gitárok közre adnak, az egyszerre nyitja meg a kaput a megrontott Mennybe és a kiégett Pokolba. Álom és utazás valami földön és emberen túli helyre, komor kiélt zongora billentyűk lesznek a társaink a hosszú és kínokkal teli úton, s akármennyire is a black metál, s ezáltal a halál, reményvesztett tündöklés, vallás ellenes és gyűlölettel tarkított témák sorakoznak fel katonás rendben egymás mellé, a klasszikus zenei részletek és hangulatváltások miatt olyan nagy nevek tűnnek fel a hatások között, mint pl. Muszorgszkij, Rahmanyinov vagy netán post-modern Wagner…
A Slagmaur új anyaga ugyanúgy megosztja a black metal közösséget, mint hajdanán a zajokkal és elektronikával kísérletezésbe kezdett Ulver vagy az …And Oceans, esetleg In the woods… Bár ez(ek) a párhuzam(ok) kissé necces(ek), mégis ennél jobban, vagy mással nem tudom érzékeltetni a Skrekk Lich Kunstler lemez újító szándékát és esetlegesen beteljesedését.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.