A müncheni Beyond The Void éppen azokat az ezerszer lerázott – mára levelét vesztett és elszáradt ágakat próbálja újra gyönyörű, elmúló és halott romantikával átszőni, melyet a német srácok előtt jó páran megtettek már. A zene valahol a nem giccses HIM, részben mély, de még sem pengeszántós Type O Negative és End of Green között mozog egy kis On Thorns I Lay-jel karöltve (ez utóbbira hasonlít leginkább a végeredmény), tehát egy gyógyszer-heroin, kötél-penge, szerelem-érzés hibrid vegetáció nagyon maian és profin előadva. Akad benne egy kis csipetnyi elektronika is, így kétségtelen, hogy vannak részek, melyek teljességgel dark wave fényben tündökölnek (ilyen pl. a címadó dal vagy a záró A minute before dawn).
A dallamok kellemesek, a mélységek is megnyílnak, keringenek bennünk a kiégett, megszürkült érzelmek, a véraláfutásos tini lányok kicsavart karjai, és a szemükben ragyogó könnycsepp, mely lassan megiramodik és végig halad az arcon… kétségtelen, hogy a Gloom is a Trip For Two egy igényesre sikeredett anyag, és az is, hogy nagyon mai – igaz az emo-hoz vagy inkább érzelgős indi pop-hoz nem sok köze van, ettől még esélyes, hogy ezekben a szubkultúrákban hódítani tudnak majd a német srácok!
A hangzás lágy, bár azért néhol döngölni is bír, a külsőségek pedig a gothictól már megszokottan igényes és művészi, de semmi egyediség… ez a legnagyobb baj ezzel, az 50 perccel, ahol nem HIM ugrik be, ott mindentől megfosztott Type O Negative (Daniel Pharos hanglejtése erősen másolja Peter Steele-t, ahogy néhol a Moonspell-es Fernando Ribeiro tónus sem marad el, a hibdriség rendesen megvan), illetve a később igencsak populárissá lett End of Green, s ahogy már említettem a görög On Thorns I Lay utazik nagyon hasonlóban (legalább is a 2003-as utolsó Egocentric albumuk igencsak ilyesmi összképet fest – sok rozsdával, múlttal, tagadással, virágokkal és elhencegett titkokkal). Szóval nagy gond nincs, művészi, szép, profi, s még nem is giccses, ám ennek ellenére olyan szükségtelen…
Belefáradt emlékezős őszi esős napokra kötelező útitárs valamely sarokba rejtőzve el a szoba valamely szegletébe a világ elől, vagy csak hajtani az autópályán háttérben nem figyelve a zakatoló megkeseredett riffekre…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.