Vinterriket
Kaelte, Schnee Und Eis - Rekapitulation Der Winterszeit
A német egy személyes Vinterriket nagy múltra tekint vissza, 96-ban kezdett neki a munkálatainak Christoph Ziegler (aki más kisebb nagyobb formációban is szerepet kapott) Laupheim-ben, de igazából 97-től 99-ig semmit se adott ki, holott 2 demó valójában elkészült. 2000-től kezdett aktívan kiadogatni demókat, EP-ket és rengeteg split anyagot ilyen-olyan zenekarokkal. 2002-ben jelent meg az első nagylemez, de ez sem törte meg a jeget, folytatódtak a már imént felsorolt kiadványok hada. A Vinterriket svéd szó, jelentése Winter Realm – Téli birodalom, melynek megfelelően a zene a kietlen black metal külsőségeit keveri a szélsőségesen rideg ambient dolgokkal… azért a dolog nem egészen így van, na de semmi baj!
A Kaelte, Schnee Und Eis – Rekapitulation Der Winterszeit valójában egy válogatás, amolyan best of (immáron a 9., amit egy 10. is követett ez évben; Wege in die Vergangenheit (2002-2004) címmel). Szóval Christoph Ziegler barátunk szeret archiválni, mondhatni mindent kiadna, csak hogy az fenn maradhasson, ám ettől függetlenül senki se gondoljon valami minőségét vesztett durmoló black metal öncélú próbálkozásra, hiszen lényegébe korrekt dolgokat tálal a német srác. Ám a kérdés mindvégig az, hogy egyáltalán éhesek vagyunk-e, s az első falat után ízlik-e a dolog… egy sejtelmes és misztikumokkal teli mesevilágba érkezünk, melyekben főszerepet kap a lágy billentyűk monoton ismétlődése és a gép dobok puritán hadosztálya, melyek, mint vesztegzár alá merült tengeralattjárók; hánykolódnak az idők végezetében. Társként szegődik mellénk az elfolyó hangok ismeretlen ügyosztálya, s a háttérben a kietlen hó födte bércek, megtépett fenyőfák, fagypont és hőmérőt vesztett lélegzetek, a fagy birodalma, a létezés megdermed pillanata.
A gitárok igencsak háttérben búgnak, amolyan kiegészítő jelenségek csak, és a zene se visz túl messzire, inkább a hangulata ejtheti rabságba a hallgatót, mint a hatalmas muzikális megoldások hada, a témákban néhol akad egy kis folk jelleg, és ilyen téren engem erősen a szélsőséges orosz RAC black hordára a R.O.D.-ra emlékeztet, az eltérés annyi, hogy a Vinterriket lassú, hömpölygő, kiérlelt zene, míg politikai töltettel felfegyverzett, mára sajnos megszűnt ruszki társa gyors és kíméletlen.
A legnagyobb baj a koronggal az, hogy ez egy Best of, ennek ellenére a dalok nagyon hasonlóak, egybefolynak (tehát a teljesítmény átlagos, és felmerül a kérdés önkéntelenül is: ha ezek a legjobb dalok, akkor milyenek lehetnek a legrosszabbak? – az is az igazsághoz tartózik hozzá, hogy az anyag nagy része 2002-2003 és 2004-es dolgok határozzák meg), az a fajta igazi ambient, ami 60 percig szól, de valójában az egész csak egy atmoszféra massza. Itt ebben az esetben, akad pár szép dallam, de a dobok hangzása és az egész zenei jelentéktelensége miatt, mégis csak egy közel 60 perces masszának tűnik a dolog, pár szép kiállással.
A dalok német nyelvűek, de mivel minden csak suttogás, így ez senkit sem fog zavarni, a booklet pedig tele van hegyekkel, bércekkel s azzal, amit a hó és a fagy ural. Fúj a szél, recsegnek az ágak és tékozlóan kárognak a varjak, mégsem pagan…
Én inkább érzem ezt egy egyszerű (de annál mélyebb atmoszérájú) tél lepte ambientnek, mint Dark Ambient / Black Metal-nak, azonban a lényegen semmit sem változtat az, hogy hova és minek soroljuk be. Aki képes elveszni az e féle (kissé talán elsőre felszínesnek tűnő) mélységekben, az könnyen magáénak érezheti, de csak a legelszántabbak próbálkozzanak! Az átlag befogadónak, ez csak egy fura szintetizátor zene lesz, amivel mit sem tud kezdeni…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.