Talán egyeseknek nem kell bemutatnom a zalaegerszegi Drünken Bastards-ot, azért dióhéjban vázolom a projectek mezsgyéin ugráló brigádot; 2004-ben alakultak, és a tagok nagy részének köze van a Vorkuta hordához, de nem is boncolgatnám a dolgot, aki nagyon kíváncsi, annak megvan a lehetőség a tájékozódásra egy még anno Nuskullos interjúmból.
Az első anyaguk – semmi demó, semmi EP, semmi cicó… a Posercrusher. Ahogy a címválasztás is jól mutatja – pózer rombolás – nem bújnak festés vagy maszkok mögé, nem adnak olyat, ami nem ők-maguk és a színházat meghagyják azoknak, akiknek a művészkedés és a beetetés-elhitetés még perverz örömöt ad. Egy ideje szükség lenne erre a szigorú és mégis beleszarós mentalitásra a zenei berkeken belül, hiszen szinte minden műfaj a divatot mohón követve, lógó nyelvvel nyal ki minden segget és mézes csuprot a siker és a pénz reményében. De nem csak az album cím mutatja a régi idők feelinges nihiljét, hanem maga a csapat névválasztása is; lehet tévedek, de nekem a Drünken Bastards – részeg fattyúk – nem csak a szó jelentése, de az u-ra kerülő két pont is a Motörhead rock’n’roll ízeit köpi elém. S persze, ha hozzáveszem hogy zeneileg black-thrash rengeteg rock’n’roll, punk és olyan ma nem divatos hibrid elemek keveredését adják közre, akkor bizony bátran jelenthetem ki; a srácok próbatermének betűkódja: O L D S C H O O L… Úgy elevenednek meg előttem a 80-as évek thrash fertőzte hullámai, ahogy Az élőhalottak éjszakáiban a nukleáris biológiai szelence megrepedt pereméből a gomolygó hulla-füst. A szövegek és a borító is – ez utóbbi Raynard Stevens amerikai tetováló művész munkája – egyaránt a régmúlt időket hívják egy hangulatos őrült éjszakára, sörrel, lányokkal és az elmaradhatatlan szexszel, fekete humorral és perverzióval – avagy puritán egyszerűséggel, azokról, amik a srácokat foglalkoztatják – zéró pózerség, maximális feeling! Az anyag hangzása is éppen ezt az atmoszférát hivatott ábrázolni – se nem jó, se nem rossz – inkább régies, s így ebben a formában nagyon találó (Rigor Sardonicus-os Joseph Fogarazzo keverte, akinek keze munkáját dicséri az Into the Chasms of Lunacy is). A dobok tompák, a témák punkosak – Nihilist, a basszus vastag és koszos – Hellspike, a szóló dallamos – tipikus black-thrash – Gunfire, Blizzard vokálja, pedig nagyjából azt adja – bár talán kicsit acsarkodóbb, amit a Vorkuta korongokon is. Nagy világmegváltás nincs, ám a retró valójában nem is arra hivatott, inkább a múltidézésben fogant kellemes emlékek jelenbe fektetése a cél, a témák, pedig egymást váltják, néhol punkos – már-már OI-os, míg másutt tipikus black-thrash témákat kapunk, egyszerű, de annál élvezhetőbb rock’n’roll bontásokkal és szólókkal. S már itt érezhető az anyag egyetlen valós negatívuma, ez pedig a végtelen egyszerűség. Ha mondjuk, mellé rakom a Bewitched 96-os Diabolical Desecration lemezét, és leveszem a heavy és poweres témákat, akkor se kapom azt, amit a Drünken Bastards adagol. Pont ez miatt a nagyon puritán (nem pontatlan, csak egyszerűen túl egyszerű – punkos) témák miatt érzem úgy, hogy ez a project igazán koncerten süt, ahogy az első sorokban sörrel a kezemben átadom magam az éjszakának. Kicsit lehetne komplexebb is a végeredmény, amire esélyeket is látok, hiszen a fél tagság lecserélődött (csak Gunfire és Blizzard marad). Tehát a fejlődés még előttük áll, ahogy egy nagy és örömmel teli út is…
A srácok annyira ragaszkodnak az old schoolhoz, hogy az utolsó nóta egy feldolgozás (az egyetlen magyar nyelvű), az Üsd A Nőt! Herma Florida dal eredetileg – Angel Reaper utódzenekara volt, csak pár számos demót élt a meg dolog, ez is arról van, eredetileg se volt egy nagy eresztés és most sem születik egy új bolygó a hatására (mindenki elhiheti, nem a romantikus lelkemnek fáj a dolog, haha – amúgy full 88-as csoport érzésem támadt). De itt is az a helyzet, ami az egész csapattal kapcsolatban, archiválás, emlékezés és idézés. A sok sör ellenére nem egy újabb Tankard vagy Sodom anyagot kapunk, hanem egy vidám és őszinte black’n’roll korongot, nem is zárhatók mással, csak hogy komplexebb témákat, sok kitartást hozzá, no meg Punk Rockin’ Black Thrash Killin’ Metal!!!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.