Ez a mediterrán ország nem feltétlen nevezhető az extrém muzsikák bölcsőjének. Olaszország inkább a lágyabb, akusztikus dallamok hazája, s méltán merülhet fel a kérdés, hogy a talján macsók mennyire konyítanak az extrém zenék kovácsolásához?
Nem esett az alma messze fájától, valahogy volt egy sejtésem, hogy az intróban (V.T.1431) akusztikus dallamot hallhatunk – az egyébiránt thrash/death metal átmenetben nyomuló – a Necrodeath részéről. A Smell of Blood aztán lerántja a leplet, s megdörrennek az első deathrash riffek. A thrash hatás nem szorul hosszas magyarázatra, hiszen ez a zenekar bizony már 1985-ben a súlyos zenék prezentálása mellett foglalt állást. Nem kell mondani, olyan ópuszokkal egyidőtájt, mint a Bulldozer, Slayer, avagy a Sodom. A Necrodeath tipikusan az a zenekar, aki hiteles tudott maradni 20-22 év reflektorfényben. A már jól ismert műfaji skálák kommersznek nem nevezhető hatásokkal, effektekkel lettek felvértezve, így az imázs afféle kísérteties ördögi szeánszra kalauzolja a hallgatót. A súlyos alapokra menetrendszerűen szólót biggyesztenek az olasz metálerek, ami egyértelműen nagyot dob a hangulaton. Egy Venom feldolgozás is felkerült a lemezre, mi más lehetne, mint az emblematikus Countess Bathory, amely méltó áthangszerelést kapott. Tisztelet az ősöknek!
Kár volna tovább szaporítani a szót, ez a lemez méltán sorolandó az erősen ajánlott diszkek kategórijába. Érdemes hát beruházni rá!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.