A római Malfeitor első blikkre egy újhullámú, fiatal zenekarnak tűnhet a 2006-os alapítási évet alapul véve, ám ez nem teljesen fedi a valóságot. Tudvalevő, a tagság régi motorosnak számít a színtéren, elég csak M. Fabban és Paolo Pieri nevét említenem, akik ugyebár jó néhány első osztályú talján black metal hordában tették már le szentségtelen névjegyük.
Szóval az efféle projekteknek az ember mindig megelőlegez valamiféle pozitív hendikepet, lévén nem kezdő zenészekről van szó, így méltán lehetnek komolyak az elvárások, nemde? Ennek fényében a némileg elcsépeltnek tűnő holt nyelv alkalmazása és a nem épp eredeti témák (Jézus Krisztus valóban szupersztár lesz lassacskán, annyi zenekart megihlet a becsmérlése…) nem felfelé húzzák a lemezt a feketefém hierarchiáján. Ezek után a hallgató a mindent elsöprő, fékezhetetlenül nyers zenétől vár oltalmat, de sajnos az sem hoz mást, mint elszórtan egy-két eltaláltabb riffet. Csak jelezvén, hogy forgott már sokkal-sokkal silányabb lemez is a lejátszómban, elmondható, hogy az ötös track annak ellenére, hogy kommersz címmel fémjelzett, egy igen üde színfoltja a korongnak.
Olybá tűnik, hogy Olaszország egy sajátos black metal szcénát kreált magának, amelyet leginkább a svéd színtérrel tudnék párhuzamba állítani, hiszen nagy vonalakban megegyeznek a főbb stílusjegyek, a szélvész tempó és a sátáni imázs. Még mielőtt páran félreértenék, a talján szcéna minőségileg még igen messze van a svédtől, ám elindult az irányba.
A Malfeitornek – ebben a stádiumában legalábbis – nem jóslok világraszóló hírnevet, de hasonló, az erős közepes jelzőt valamivel túlszárnyaló lemezekkel előrukkolhatnak még.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.