Skogyr
Rainchants

(2007)

Infam

2008. május 1.

0

Pontszám

7.5

A Skogyr legnagyobb jóindulattal sem nevezhető ismert formációnak. A hazai metal társadalom több aspektusból sem kaphatja fel a fejét e név hallatán, egyik legfőbb ok a projekt fiatal volta (2003-), a másik pedig az, hogy a Farakh által egy személyben életre hívott Skogyr székhelye Oroszországban keresendő.

Tehát a recenzió gerincét adó Rainchants a Solitude Productions által forgalmazott lemezek sorába tartozik, ez a bélyeg pedig nálam már garanciát jelent a minőségre. Az évek során megszokhattuk már, hogy az orosz kiadó pejoratív értelemben vett amatőr zenekarokkal nem igen áll le. A lemez borítóján, a zene jellegén és hangulatán, valamint a korongra extraként feltett videón is jól megmutatkozik a Farakh-ra inspirálóan ható – és valószínűleg szignifikáns – közeg: Oroszország végtelen erdeinek háborítatlan nyugalma, s a természet tökéletes rendje. Ezt a naturális hangulatot kellőképpen csak nagyon kevesen képesek hűen reprodukálni. A pánszláv országokból pedig jócskán akadnak próbálkozások az ilyen természet közeli, atmoszférikus metál zenék komponálására, elég pár nevet felsorakoztatni: Old Wainds, Forest, Nokturnal Mortum, Kroda, és így tovább. A Skogyr zenéje is ebben a közegben keresendő, azonban sokkalta epikusabb dallamokkal operál Farakh, mint a fent említett zenekarok. További különbség, hogy a Skogyr teljesen instrumentális, csak a gitár, a szinti és a dob játszik szerepet. Habár műfajilag egy kalap alatt találhatjuk ezt a bandát Winter-ék Forest Silence-ével, a két zenekar bizony két külön világ. A Forest Silence jelentősebb hőfokon ég, fékezhetetlenül tüzes melódiákat kapunk töményen az arcba, addig a Skogyr misztikus és sejtelmes, az erdőjáró lelkekhez közvetlenül szóló dallamokat hordoz.

Szükség van a XXI. század emberének ilyen zenékre, ha nem is jut idő mindig a természet lágy ölén tölteni a szabadidőnket, az otthonainkba így is beköltözhet az erdő leírhatatlan szelleme. Az efféle kiadványok valóban értéket közvetítenek. A záró tétel némiképp megmosolyogatott, lévén az ismert horrorfilm, a Silent Hill szignálja csendül fel, ami aztán totál nem illik az összképbe, haha…

Hív a természet!