Jelen cikk tárgya és egyben énekesnője, azaz Kari Rueslatten neve néhányak számára már ismerős lehet. A norvég hölgy az 1993-ban megalapított The 3rd
and Mortal-ban tűnt fel először, melyet experimentális metalként szokás emlegetni, mely megnevezés az első, és ekkor még Kari énekével büszkélkedő
korongra még igaz is, de a későbbiekben már szerencsésebb csupán az expermináltis stílus besorolás használata, hiszen az új énekesekkel együtt a
zenekar stílusában is tovább kísérletezett, zenéjük részévé váltak jazz, folk, elektronikus és ambient elemek is. Az idő közben bizonyos körökben
kultikussá vált bandán kívül Kari énekével még a szintén norvég Storm-ban jeleskedett, melyet Fenriz-zel, a Darkthrone dobosával és Satyr-ral (a
Satyricon énekes/dalszerzőjével) hoztak össze, és bár az „északi szélnek” folytatása nem született, bátran állíthatom, hogy a viking/folk metal
stílus egyik alap pillérét fektették le!
Huh! Szerintem a fenti nevek és a stílusában saját útját kereső hölgy már bőven elég kedvcsináló kellett, hogy legyen, de lássuk, saját neve alatt,
milyen lemezeket is hozott össze! Az első szárnypróbálgatások, így a Demo Recordings még csak pusztán a keresztnevével volt megcímezve és a Storm
folkos vonalát igyekezett tovább vinni, itt még a norvég nyelvű szövegek a jellemzőek, csak úgy mint az azt követő Spindelsinn-en, persze a metalos
részek elhagyásával. Kísérletező, népzenével erősen átitatott zenéjét gyönyörű és tiszta, szenvedélyes és olykor kacér hangja teszi felejthetetlenné. Úgy
vélem, az ez után következő, a 1998-as Mesmerised egy kétségekkel teli, erősen útkereső időszaka lehetett, mely egyúttal egy új korszak kezdetét is
jelentette. A 2002-es Pilot-on már egy teljesen letisztult Kari Rueslatten-t hallhatunk, a népzenei gyökerektől immár távol, mely zenei skatulyáját
illetűen egyértelműen a pop a meghatározó, némi kis elektronikus körítésssel. Szörnyen hangzik, nem? Számomra mégis ez a lemez jelenti Kari
kiteljesedését. Az őszintén szomorkás (van egyáltalán boldog ember Norvégiában?) dalok szövegükkel és hangulatukkal is magukkal ragadók, a zenét illetően pedig Tori Amos neve is könnyen felmerülhet.
Az Other People’s Stories a legújabb sorlemez, bár hogy immár három éves a „legújabb”, nyilván oka van: Kari másfél éve adott életet Agnes nevű
első kislányának. A lemez a Pilot nyomdokain halad tovább, és alapvetőleg sok változást nem is tapasztalhatunk: egy hajszálnyival több az
elektronikus elem, a dalok kicsit gyorsabbak, temperamentumosobbak, talán még a „vidámabb” jelzőt is meg lehet kockáztatni. Kari vélhetően jó
passzban volt, számára egy jó korszak kezdetét előzte meg a többiek története.
Voltál már úgy, hogy egy számodra nagyon kedves lemez folytatásával félve találkoztál? Velem így volt, de szerencsére csalódást egyáltalán
okozott. Attól még, hogy a Pilot-tal (és a korábbi munkássággal) a léc, a mérce igen magasra került, az album igazából teljesen rendben van. Ki tudja:
ha a sors úgy hozza és a körülmények úgy alakulnak, gyanítom az utolsó két mű akár fordítva is következhetett volna, és ez esetben az Other
People’s Stories lenne most részemről a kedvenc.
A címadó dalhoz klip is készült:
A dal hangulata magáért beszél. Ha elkap, az egész lemezt szeretni fogod, ha nem, gyanítom, próbálkozni is fölösleges. Bár a szöveg szomorú, Kari
lebegő hangjáról az ember mégsem tudja eldönteni, hogy éppen vidám vagy keserű-e a szájíz, és ez az érzés az egész lemezre jellemző. A fentiek tükrében gondolom nem meglepő, hogy végig az ének a legmeghatározóbb, de változatos hátteret biztosítanak a kísérő hangszerek és különféle effektek. A Push rockos refrénjével talán a legkeményebb dal az összes közül. A Ride alapja dübörgés, mely furcsán éles kontrasztot teremt a kislányával közös élményeit előadó hölgynek. A Fishing egy hosszabb tiszta ének szóló után indul el, talán a legmelankólikusabb, szerelmes dal az összes közül.
Az album most újra maszterelt digipak formájában is megjelent, három bónusz dallal, melyből egy új (The Hurting Game) és kettő elektronikusan elcseszett remix, melyek nem rosszak bár, az eredeti verziókhoz képest azért csak sikerült egy klasszissal lejjebb ereszkedni. Kari részt vesz egyébként egy drum and bass projektben is, talán egy átfüvezett éjszakán születtek ezek az átdolgozások, haha.
Komolyra fordítva a szót, ha mindehhez nem érzed még elégge nyitottnak magad, a lemez kellemes ajándék lehet belőle akár a szülők számára is, de ez esetben szigorúan csak eredeti kiadást. Eurovíziós dalfesztivál és megasztár persze nincs, cserébe viszont kapunk 52 perc elbűvülően hangulatos dalt. Mindenképp adj neki egy esélyt!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.