Sodom
The Final Sign of Evil

Infam
2008. május 20.
0
Pontszám
6.66

A gelsenkircheni Sodom talán még a metalban nem feltétlenül érdekelt közönség részéről is hallomásból ismert lehet. Ez a német thrash/speed banda 1982 óta van a köztudatban és keseríti meg az egyházi méltóságok nyugodt mindennapjait. A legendás Tom Angelripper zenekara bizony megszámlálhatatlanul sok zenekarnak volt a hátszele és hatott az inspiráció erejével a thrash metal harcosokra. A metal ezen válfajának örökös trónján méltán foglalhat helyet a Sodom a Kreator és a Destruction fenséges társaságában.

A Steamhammer Records veterán üdvöskéjének tavaly jelent meg a 12. stúdiólemeze, amely a bizarr The Final Sign of Evil címet kapta. A zene még mindig ugyanazt a régi vágású, ízig-vérig 80-as évekbeli thrash metal korszakot adja vissza, amelyben Angelripperék anno elkezdték a zenélést. A matéria a Sodom klasszikus In the Sign of Evil EP-jének a dalait tartalmazza, ezen felül egyéb érdemes dalok is helyet kaptak a korongon. Az évek elhaladtak, a Sodom állandósult középtempóra váltott, a tinédzserkori lázadás pedig életformába csapott át. Érződik, hogy ezeknek a legendás matuzsálemeknek még mindig kihívás ezt a zenét játszaniuk, és az a helyzet, hogy hitelesek a mai napig. A napjainkban szárba szökkenő thrash bandák csak a Sodom poros nyomába érhetnek. Ez a trió – amelynek tagsága Angelripper kivételével az idő folyamán igencsak labilis volt – a színtér nagy túlélője, hiszen őket nem befolyásolták a mindenkori zenei divatirányzatok, átvészelték az mc/cd másolgatás -és az mp3 forradalmát. Ők még mindig itt vannak és pusztítják a hangszereiket, sokak nagy örömére! Nem tudom, hogy Tom, Grave és Chris a magánéletben mennyire adja át magát a sötét erőknek, de amit a lemezeken lenyomnak, az páratlan és nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy hiteles. Ők megmaradtak azoknak az örökifjú lázadóknak, akik tinédzserkorukban voltak, és a thrash azóta is a vérükben kering.

Ez az a fajta zene, amit kár szisztematikusan szétboncolni, elég ha kikapcsolódásként, vagy csupán tiszteletből hallgatja az ember. Remélem még várat magára az az idő, amikor elapad a Sodom zeneírási kedve!