A Bardo 2008-ban jött a világra és Khrul legújabb projektjeként aposztrofálható. Úgy gondolom, Khrul neve hallatán a legtöbben eszeveszett csépelésre és koszos metálzenére asszociálnak első kézből, ám ennél az egyfős bandánál ez abszolút nem igaz.
,,az élet nem más, mint bardo, a megszületés és a halál közötti időszakban beálló állapotváltozás”
Khrul a Bardo esetében nem köti magát a metalban alapkövetelménynek számító klisékhez. Ez a projekt nyugodt, kiegyensúlyozott, ének nélküli relaxációs melódiákat hivatott sugározni, talán a szerző lomtára ez a projekt, amit jó értelemben kell érteni. Ebben a projektben landolnak azok az ötletek, amiket Khrul a többi, alapvetőleg metal bandában nem tud kamatoztatni. Ez így hiteles, hiszen sokan (főleg külföldön) túl liberálisan állnak hozzá egy-egy adott műfajhoz, teret engedve minden – oda nem passzoló – ötletnek. Amint a mellékelt ábra is mutatja – amely a Bardo alakjában testesül meg –, ezek az elsőre hasznavehetetlennek tűnő riffek igenis használhatók, kellő gondviseléssel egy másfajta zenehallgatói réteget lehet vele elérni.
,, … éppen ezért a bardo egyben egy tudatállapotot is jelöl, amelyben az ember éppen tartózkodik”
Akik Khrul zenéjét legalább felületesen ismerik, de még nem hallották a Bardo-t, azoknak valószínűleg igen elvont lesz első hallásra ez az alkotás. Semmiféle komplexitásra nem törekszik, fikarcnyi giccset sem használ, azonban hangulatában első osztályú a Bardo, úgy fogalmaznék átfogóan, hogy az impresszionalizmus jegyében fogant mű. Nincsenek számcímek, így mindenki szabad belátása szerint arra asszociálhat hallgatás közben, amire csak akar, ami megjelenik a lelki szeme előtt. Nincsenek korlátok a hallgató számára, hasonlóan Khrul művészi sprektumához, amelynek sokrétűségéről és határtalanságáról időről- időre meggyőződhetünk.
Ajánlom mindenki figyelmébe, Katatonia fanok némiképp előnyben!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.