A Wardruna nevet viselő folk/ambient zenei formáció 2003-ban kapott életet a kultikusnak számító Bergen városában. A projekt életre hívói sem kevésbé emblematikus figurái a norvég színtérnek, mint maga a város, ugyanis Kvitfarn (ex-Gorgoroth többek közt) és Gaahl is a Wardruna sorait erősítik. Két további zenész a komponálásból, három pedig az élő fellépések alkalmával veszi ki a részét a zenélésből.

Szóval lassan 7 éve van közöttünk a Wardruna, ennek ellenére lemezzel (Gap Var Ginnunga) csak idén rukkoltak ki a skandináv muzsikusok, amely egyébként egy trilógia első részeként aposztrofálható. A projekt eszmei részét a természet iránti alázat, északi kultúra, valamint a norvég pogány -és rúnakultusz hatja át. Könnyedén kitalálható, hogy ennek muzikális része egy elvont, ám varázslatos világon keresztül interpretálódik, a korong hallgatása közben a természeti elemek afféle izzó szimbólumokként elevenednek meg lelki szemeink előtt. Az sem okozhat meglepetést, hogy a változatos ambient és népzenei elegy igényel különféle szokatlan hangszereket, ilyen például a hegedűhöz hasonló hardingfele, amely Norvégiában a 17. században nyert anyagi formát, vagy a doromb, szájharmonika és különböző bőrrel bevont dobok. A dalokból egyébként a modern kor technikája is kiszűrődik, ugyanis jókora mennyiségű pszichedelikus hatású sampler is járul hozzájuk néhány esetben, amelyek még tovább fokozzák a mélyreható hangulatot. Egyedül a játékidő terjengős hosszát tudnám felróni negatívumként, ugyanis bőven elég lenne fél óra az ilyesfajta zenéből, pláne, ha trilógiát terveznek Gaahlék.

Csodálatos spirituális utazásban lehet részünk a koronggal való találkozásunk során. Elsősorban az elvontabb, skandináv népzenei elemeket is felvonultató ambient zeneiséggel rokonszenvező rétegnek ajánlanám!