Az történt, hogy vakon megbízva egy általam kedvelt kiadó hozzáértésében, minőségi elvárásaiban, elvállaltam egy olyan lemez ismertetőjének megírását, melyet azelőtt nem hallottam és melynek hordozója maximum frizbizésre jó.
A Luna egyszemélyes ukrán vállalkozás, 2013 óta létezik, bemutatkozó albuma az itt bemutatásra kerülő Ashes To Ashes, melyen mindössze egy darab, 56 perces tételt tartalmaz. Az anyagot a Solitude Procutions prezentálja, 2014 júniusában jelent meg.
Nekem nem jelent általában problémát az, ha egyetlen hosszú dalból áll az egész lemez. Nem szükséges az elejétől hallgatni, nem szükséges végighallgatni, egyszerűen csak hallgatom. Itt sem ez jelenti a gondot: a Luna lemezének egyetlen dala a lehető legelcsépeltebb doom-death riffeket pakolja egymás után, és amikor ezt teszi, azok még az album jobb részei. Teljesen lélektelenül, mindenféle saját ötlet, kísérlet és izgalom nélkül hömpölyög végig a közel egy órás anyag. Rólam igazán nem mondható el, hogy a zenében az innovációt hajhászom, de itt nem csak innováció, hanem sok helyen gyakorlatilag témák sincsenek. A szintetizátor a lehető legsterilebb megszólalással szolgáltatja az igazán gagyi hátteret a gitárral egymás után pengetett, egymást értelmetlenül követő akkordoknak. Harangozás, zs-kategóriás szintikórusok, mintha a szerző itt tanulgatná a zeneszerkesztő szoftver működését. Ez még énekkel is fárasztó lenne, de annak hiányában a világ legunalmasabb lemezei közé sorolható az Ashes to Ashes. Igen, az egész album instrumentális, valahol a 35. perc környékén valaki morgolódik egyet-kettőt, majd még további 20 percen keresztül folytatódik a vér unalmas hangszeres terror. Amikor először néztem meg, ki is áll valójában a Luna név mögött, hát leesett az állam: az az Anton Semenenko (alias deMort), aki az Amily-ben gitározik. A kéttagú Amily zenekar To All In Graves albuma az egyik kedvenc Solitude kiadványom az utóbbi évek eresztéséből. Valószínűleg nem ő szerzi ott a zenét…
A lemez külalakja illeszkedik a belső tartalomhoz: egyszerű kétlapos borító, szürke maszlagból átsejlő női alakkal a háttérben.
Az egészben az az elképesztő, hogy a bandcamp oldalon jóval több támogató kerül felsorolásra, mint a kiadó sok másik, klasszisokkal jobb lemeze esetében. Akinek ez kell, vegye-vigye-hallgassa, én személy szerint senkinek nem ajánlom a Luna bemutatkozó lemezét. Nem tudnám megmagyarázni, hogy mire adok három pontot, talán csak azzal, hogy vannak zenék, melyek még kevésbé tetszenek. Miután a fentieket összeírtam, azért megnéztem pár ismertetőt a cuccról és valószínűsíthetően én vagyok túl szigorú, de hát annyi baj legyen.
A végére mégis beszúrnék egy pozitív megjegyzést: azóta megjelent egy ingyen letölthető kétszámos EP (There Is No Tomorrow Gone Beyond Sorrow Under a Sheltering Mask), ami határozott fejlődést mutat az Ashes to Ashez anyaghoz képest, bár a metallumon olvasható 100%-os értékelés nyilván erős túlzás, gyaníthatóan a szerző jó barátja lehet az elkövető.
Nem jó. Pont.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.