A Lies of the Machine egy angol nyelven megszólaló steampunk metal zenekar, Magyarországról. Hagyom, hogy emésszétek ezt a dolgot.
1. Steampunknak kell hívnia magát a csapatnak.
2. Régimódi megjelenési stílussal kell rendelkezniük – jellemző a viktoriánus stílusú ruha.
3. Klasszikus zenei szegmensekkel kell bírnia a zenéjüknek.
4. Fantasztikus (jellemzően alternatív történelmi) háttértörténettel kell bírniuk.
5. Steampunk (sci-fi/történelmi) szövegekkel kell rendelkezniük.
Valami olyasmi, amit a vájtabb fülű metálhallgatók a szimfonikus és a folk metal keverékeként aposztrofálhatnak, nem elhanyagolható mennyiségű lazább, rockosabb áthallással. A banda egyaránt alkalmaz tiszta női éneket Dauda Judit profi prezentációjában, és igen változatos – hol dallamosabb, hol agresszívabb – vokált Buza „Don” Balázs fantáziadús előadásában. A hangszeres megoldások kapcsán a banda nem gondolkodik igazán technikás megfejtésekben, inkább maradnak az egyszerűbb témáknál, és jobbára a szintetizátor, valamint néhol a samplerek vezérelte speciális hangulat megteremtésére koncentrálnak a gitárvillogással szemben.
A zene a gőzpunkos-cirkuszi irányon belül változatosnak tekinthető (orosz népzenei hatások, keringő zene, és sok más nyalánkság is felbukkan), bár hőseink extrém metálos vizekre csak ritkán eveznek, általában megmaradnak a könnyebben befogadható, kevésbé harapós, „konzummetálos” daraboknál. A dalszövegek egész jók, a steampunk kliséken túl néhol borzongatóak, másutt piálós hangulatúak, nem egyszer romantikusak, tehát jól leképezik a zene által megjelenített széles hangulati spektrumot. Végül, de nem utolsó sorban a rajzolt, karikaturisztikus borító is hatalmasat dob a sajátos atmoszférán.
(E helyütt felhívom a figyelmeteket arra, hogy a kizárólag digitális formában megjelenő kiadvány booklete a teljes cover arttal és az összes dalszöveggel együtt szabadon áttanulmányozható a zenekar hivatalos oldalán.)
A lelkesedésem azonban a csapat zenéje iránt közel sem nevezhető maradéktalannak, az album dalai ugyanis nem képviselnek olyan magas színvonalat, hogy feltétel nélkül tűzbe tegyem a kezem az anyagért. A banda nagyszerűen belőtte a stílusát, az elérni kívánt hangulatot, törekszik az egyediségre és a változatosságra, csak éppen a szerzeményeik nem olyan erősek (még!), hogy igazán nagy rajongótáborra tegyenek szert. Sajnálatos módon a dalok többsége csak egyes részleteiben (jellemzően egy-egy refrén erejéig), az egész album pedig inkább csak attitűdjében tud működni.
A Freakshow album hibáinak így a hangszeres szekció kicsit egyszerűre fogott játékát; az igazi, harapós metálos megközelítés háttérbe szorulását; és az alaposan kigondolt „slágerek” hiányát tudnám felróni. Nem véletlenül írok slágert: szerény véleményem szerint ebben a stíluskavalkádban könnyen benne lehet egy valóban nagy, akár a rádiók által is játszható siker lehetősége is.
Mindenesetre számomra hatalmas pozitív meglepetés volt a Lies of the Machine első albuma, és ezúton is sok sikert, rengeteg kitartást, valamint folyamatos fejlődést kívánok ennek a rendkívül ígéretes gőzbetyár csapatnak!
Az album teljes egészében meghallgatható, és szabadon választott, akár 0 Ft-os áron le is tölthető a csapat bandcamp oldaláról.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.