Mi az, amiben az Archspire különlegeset tud mutatni az ezernyi, kiváló hangszeres tudással rendelkező, jó hangzású albumokat kiadó technikás halálfém bandához képest? Először is ott van a vokalista, Oli Peters. Nincs a srácnak különösebben jó hangja, a kinézete sem extrém, viszont olyan gyors ütemben köpködi a szöveget, hogy ember legyen a talpán, aki megpróbálja utánacsinálni. Ami külön bravúr, hogy nem csupán sebesen, de hihetetlen ritmusérzékkel is végzi a választott hivatását, úgy, hogy a szájkaratebajnok rapperek is elbújhatnak mellette. Erre az unikális vokális teljesítményre kiváló példa a karaoke-videónak is beillő szöveges klippel megfilmesített Calamus Will Animate c. nóta az új albumról. Elképesztő a srác!
Aztán ottt vannak a dalok. A banda amellett, hogy a mostani korong fél órás hossza alatt vagy száz különféle témát halmoz egymásra, végig szem előtt tudja tartani a muzikalitást. Elég csak a stíluson belül kifejezetten slágeres Remote Tumour Seeker c. darabot meghallgatni, és rájöhetünk, hogy a fiúk nem pusztán letarolni akarják a hallgatót a hangszeres tudásukkal, de élvezhető – mi több, néhol egyenesen dúdolható! – dalokban is gondolkodnak, amelyeken keresztül képesek különféle hangulatokat is átadni.
Ami feltűnő a korábbi anyagokhoz képest, hogy még nagyobb a változatosság az albumon, mint a korábbi két nekifutás esetén. A címadó Relentless Mutation pl. jól szemlélteti, hogy micsoda utat képesek bejárni akár egyetlen számon belül is. Andalító témáktól a betonsúlyú riffelésen át, a villámgyors tekeréseken keresztül egészen a brutális refrénhörgésig mindenféle finomsággal találkozhatunk. És sehol semmi üresjárat, a címadó is, ésa többi hat szerzemény is iszonyatosan tömör, számtalanszor újrahallgatható darab.
Az elképesztő teljesítményt a hangzás csak még jobban megtámogatja. A studióban minden egyes hangszert – a basszusgitárt is! – kiválóan hallhatóvá kevertek, plusz némi effektel és trükközéssel még jobban kiemelték az erősségeket – gondolok itt pl. a szövegköpködés és a dob néhol „mechanizált” megoldásaira (itt érdemes belehallgatni a nyitó Involuntary Doppelganger középső szakaszába). Apropó dob! Az album egyetlen negatívuma számomra a műanyagra ízűre kevert, túlhangsúlyozótt pergődob. Több tucatnyi hallgatás után sem tudtam megszeretni ezt a dobsoundot, annak ellenére, hogy érteni vélem a szerepét a speciális, testi deformitásoktól hemzsegő elborult sci-fi hangulat kialakításában. Ha már hangulat, érdemes alaposan megnézni az Eliran Kantor nevével fémjelzett, tematikájában és kivitelezésében hibátlan borítót, valamint a szövegeket is átolvasni, hiszen a vokalizálás sebességéből adódóan bőséges mennyiségű van belőlük, és egészen érdekes koncepció mentén íródtak.
Egy szó mint száz, engem az Archspire legénysége most megvett kilóra. Ez az album bizony az idei év eddigi lejobb tech-death korongja, egy könyörtelen mutáció folytán létrejött gyilkos egyveleg, amit mindenkinek érdemes meghallgatnia, aki csak egy kicsit is vevő a halálfém virtuózabb megoldásaira. A Z-generáció metálos tagjai számára pedig egyenesen kötelező házi feladat!
Az egész album ingyenesen meghallgatható a csapat bandcamp-oldalán.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.