Egészen hosszú folyamat előzte meg a Linkin Park viszatérését Chester Bennington 2017-ben történt halála után. Egy jó ideig nem tudhattuk, hogy mi fog történni, vagy egyáltalán folytatja-e majd a banda, ha igen, akkor miként? Közben Mike Shinoda, a fő zeneszerző és alapító belevágott egy újabb szólóprojektbe a 2005-ös Fort Minor után. Ennek keretében jelent meg a Chester elvesztését feldolgozó Post Traumatic album 2018 nyarának elején. Utána adott ki több szóló dalt is, kollaborált más zenészekkel, produceri munkákat végzett és végül tavaly kiadta az Already Over című szóló dalát és annak sok verzióját, amit talán sok rajongó úgy értelmezhetett, hogy már rég vége van a Linkin Parknak.
De ezen figyelemelterelések alatt már bőven készülőben voltak az új anyagok. Majd a pletykát az Orgy frontembere, Jay Gordon kikotyogása indította még áprilisban, ami során egy interjúban megemlítette, hogy a Linkin Park egy énekesnővel dolgozik együtt. Az énekesnő kilétére és az új zenére egészen 2024. szeptember 5-ig kellett várni, mert ekkor jelent meg az Emptiness Machine című dal és videoklipje. Aznap a banda egy zártkörű bulin mutatkozott be, ahová a hivatalos rajongói klub kisorsolt tagjai voltak csak hivatalosak. Itt kiderült, hogy csak a régi együttes fele áll már csak a színpadon, így láthattuk először a 2022 táján kilépett Rob Bourdon helyére ülő Colin Brittain dobost, a Brad Delsont élőben helyettesítő Alex Feder gitárost és persze az énekesnő Emily Armstrongot.
Az album egy rövid, kórusos majd beszéd hangmintákat tartalmazó introval indít, ami után legelső kislemez, az Emptiness Machine robban be. Lassú felvezetés Mike énekével, majd a közepén kerül képbe Emily aki először tisztán, majd ordítva énekel. Folytatódik az album a Bleed It Out dalukhoz hasonló dobolással és rappeléssel vezetett, majd Bring Me The Horizonra emlékeztető refrénnel rendelkező Cut The Bridge. Shinoda rappelése nagyon jól viszi ezt a dalt, de Emily rekedtes hangja számomra nagyon elüt a képtől.
Utána egy újabb kislemezes dal következik, a Heavy Is The Crown, ami felfogható egy Faint másolatnak is. Ezt is szintén a rappelés viszi. Emily itt már jobban kiereszti a hangját, talán kicsit kellemesebben, mint az előző két számban. Majd következik a balladás Over Each Other című dal, ami nekem, egy ős-hardcore rajongónak a legkevésbé Linkin Park hangulatú dal a banda történetében. Inkább elmehetne egy lightosabb Halestorm nótának is. A lassúzás után következik egy, a banda 2014-es, The Hunting Party album stílusát megidőző hardcore punkos beütésű szám, a Casualty, Mike gyors rappelése és Emily rekedtes éneke váltakozik a dalban. Egy B-oldalas dalnak elment volna arra a lemezre.
Újra egy lassabb dal, ezúttal trip-hopos alappal és hatalmas visszhanggal megküldött rappeléssel és tiszta énekkel. Az Owerflow kicsit az A Thousand Suns albumot idézi. Viszont a dal végén a jól fülelő hallgatónak feltűnik egy rövid torzított gitár dallam, ami nem más, mint az 1997-es XERO demóról való Fuse című dal elejének egy részlete. Az album címe, a From Zero egyben utalás is a banda első nevére a XERO-ra. Ezúttal egy odavágósan rappelős, és scratchelős dal következik kaotikus refrénnel. A Two Faced-ben hallani ki a lemezen legjobban a DJ Mr. Hahn munkáját, de mellette Emily megint túltolja a rekedtes ordítást.
Az album vége felé inkább az elektronika kap jobban teret a gitárok után, mint a dallamos énekes Stained. Az IGYEIH elején vagy egy kis szintén visszatekintés kezdetekre, mert az 1999-es Hybrid Theory EP-n megjelent Step Up című dalban lévő vokóderes-pitchshiftelt beszéd (ami szintén Mike) hallható egy pillanatra. Rövid album végére még egy lassabb dalt kapunk, amiben Mike kicsit a modern hip-hop/trap stílusokra jellemző kiejtéssel rappel (néha összefolyós, motyogós).
Igen, visszatért a Linkin Park hét év kihagyás után. Nagyon vegyes érzelmekkel vagyok az új formáció iránt. Egyszerre jó érzés hallani Shinoda rappelését és a többiek játékát is. Viszont Emily rekedtes énekével nehezen tudok megbarátkozni. Élőben jól hozza a neki írt dalokat, de a Chester örökségéből származóak teljesen mások, főleg, hogy a banda fel- vagy letranszponálva játssza őket, az énekesnő hangjához illeszkedően. Instrumentálisan érződik, hogy próbálták összegyúrni az eddigi összes munkásságból, hiszen sok dal emlékeztet valamelyik régebbire. A névváltás célszerű lett volna, mivel ez már teljesen más banda, más zenével. De mivel a pénz beszél és a Linkin Park egy jól kereső márkanév, így érthető, miért folytatják így tovább. A nagy rajongók biztosan tudják, de sokak számára ismeretlen, hogy a Linkin (Lincoln) Park név is Chesterhez köthető, ez az ő ötlete volt, ő vele lett a XERO-ból Hybrid Theory, majd Linkin Park.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
