A 2011-ben alakult finn nemzetiségű klasszikus heavy metal vonalat követő Lord Fist második nagylemeze a német High Roller Records gondozásában jelent meg. A négyesfogat a kezdetek óta együtt zenél és így adták ki mostani, második albumukat is. A banda hamisítatlan, klasszikus, „régimódi„-nak is nevezhető heavy metalt játszik, mely nem keveset merít a NWOBHM bandák által hallott témákból, így számomra eléggé meglepő volt látni, hogy egy skandináv, azon belül is finn zenekarról van szó (habár, elég csak az Enforcerre gondolni nagyon hasonló stílusban, akik szintén skandinávok, és piszok jók). A banda facebook oldalán a műfajnál található/olvasható „New Wave of Great Heavy Metal” megjelölés nagyon mókás/találó, van humora a srácoknak!
A lemez mindent magába foglal, amit egy ilyen jellegű zenétől elvárhatunk: fogós, gyors számok jönnek egymásutánban, jó zenei játékkal. Perttu Koivunen hangja, éneklése rendkívül kellemes és hallgattatja magát, olykor pedig olyan kitartásokat és magasabb tartományokat is hallhatunk, amik elismerésre méltók (hozzátéve, hogy ő a banda egyik gitárosa is). Mindenképp meg kell említeni a hangszereseket is, akik remekül adják a további talpalávalót az énekesnek, jó dallamokkal, ritmusokkal, szólókkal felvértezett dalok társaságában.
A dalok többsége hasonló elveket követve készült el: fülbemászó dallamok, zenei betétek, szólók, kivéve az instrumentális Moonhalo-t, amiben viszont ugyancsak egy nagyon szép gitártémát hallhatunk. Számomra az egyik kiemelkedő tétel egyértelműen a Sisters, ahol talán még a korábbiaknál is jobb témákat (az ikergitár szóló például remekül el van találva) és éneket hallhatunk. A lemez hangzása is teljesen rendben van, olyan, mint amilyennek egy ilyen köntösben készült album hangzásának lennie kell. Kicsit poros, de teljesen jól elkülönülnek a hangszerek, összességében élvezhető.
A dalszövegektől sem kell egetrengető, filozofikus magasságokat várni, hozzák, amit kell, mágia, varázslás, hősies harcok, kardok, fegyverek, stb. A viszonylag rövid, mindössze 34 és fél perces album 10 száma nagyon hamar végigmegy, és nem válik unalmassá, többedik hallgatásra sem, lehet, hogy pont ezért. De nem is feltétlen kell egy ilyen jellegű albumnak sokkalta hosszabbnak lennie.
Mindenképp érdemes odafigyelni a bandára, akikre remélhetőleg idővel felfigyel egy nagyobb kiadó is, mert egyáltalán nem rosszabbak, mint a már említett Enforcer, vagy akár a Satan, Skull Fist, Thundersteel, és még lehetne sorolni.
Igaz, azt nem tudom, hogy a már fentebb említett bandák mellett lenne-e rájuk igény (akár a kiadók, akár a rajongók részéről), és a koncertteljesítményüket sem tudom megítélni, így (legalább) egyszer biztosan elmennék egy koncertjükre, habár sajnos erre nem sok esély van itthon (és szerintem nem csak a mostani járványügyi helyzet miatt). Azok számára mindenképp tudom ajánlani a Lord Fistet, akik szeretik a klasszikus, régi vágású heavy metalt, illetve a fentebb említett zenekarokat, mert számukra nem fog csalódást okozni a Wilderness of Hearts sem.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.