A német MalefistuM kapcsán a szokásos szövegszerkesztési gyakorlattal ellentétben nem tudok történelem órát tartani. A formáció sztorija egy mondatban letudható; tavaly alakultak, az Enemy pedig az idén tavasszal megjelent első korongjuk. Ellenben a csapat személyi összetétele nem ilyen egyszerű képlet, az ötöst ugyanis egy hangszeres és két énekesnő, valamint két férfi énekes alkotja.
A Try to Touch the Sun sejtelmes intrójában a két énekesnő be is mutatja, mire számíthatunk tőlünk az előttünk álló háromnegyed órában, a felvezetőben egy éteri folkos és egy hagyományos női hang keveredik, majd olvad egybe. A bevezető utáni Towards the Sun vágtája a Sonata Arctica bemutatkozó korongján is elfért volna, ellenben a férfiének nem dallamos power metal hang, hanem rikácsolós, csiszolatlan orgánum, olyan, mintha egy megszelídített Dani Filth ragadta volna magához a mikrofont. A The Memory-ben is ott van az ezredforduló finn csapatainak öröksége. Emlegethetem a MaelefistuM-mal kapcsolatban a Stratovarius-t, a Children of Bodom-ot, vagy a Nightwish-t is. Tolkkiéktól keményebb, Laihoékhoz képest kevésbé technikás, Holopainenéktől pedig egyértelműen fémesebb a projekt produkciója. Aki hiányolja a metalt a mai Nightwish-ből, az itt megkapja.
A címadó Enemy szintén egy szélsebes euro power szárnyalás, a Time pedig változatosabb tempójú szerzemény, ahol a női énekhangok viszik a fő dallamokat, de a háttérben ott az acsarkodós hang is. A billentyűs harmóniáknak köszönhetően rövid időre elmerenghetünk, de a nóta alapvetően a húzós gitárokra épül, melynek hét percébe kb. mindent belepréseltek, ami a húsz évvel ezelőtti finn csapatokban jó volt. A dallamos férfiének felbukkanására a hatodik dalig kell várnunk. A The Answer a rikácsolás és a szárnyaló, kb. a Falconeres Mathias Blad orgánumát megidéző férfiének ütköztetésére építkezik, a zenei alap pedig újfent dúsan hangszerelt euro power. A Fear of Tomorrow-ban azt hittem, hogy Sharont hallom a Within Temptation-ből, a zene is a hollandok The Silent Force albumát idéző merengés.
A The Seed in Your Life egy szokatlanabb darab, mely modernebb bevezetőt kapott, gyorsan indul, aztán számtalan váltással bonyolítják a szerkezetét, melyre a koronát ezúttal is a többszólamú női kórus teszi fel. Az egyenesebb vonalvezetésű Adore Me egy újabb középtempós himnusz. Az Atomic Bomb első fele a német folk metal csapatokkal állítható párhuzamba, finoman adagolt vonós hangszerekkel, illetve rekesztős férfi énekkel, a dal második részében pedig a női hangok és a szimfonikus metal veszik át a főszerepet. Az I Will Know Your Name tombolása után a nagyszabású My Enemy-vel ér véget a németek bemutatkozása.
A MalefistuM-nak tehát nem kenyere az egyhangúság, esetükben egy széles zenei látókörrel rendelkező zenekarhoz (projekthez) lehet szerencsénk, akik ráadásul képesek hallgatóbarát módon, áttekinthetően fogalmazni. Az Enemy nem terheli meg a hallgatót, akár a zenére koncentrálva, akár csak a háttérben hallgatva is működik a lemez. Nehéz objektívnek maradnom, mivel a fentebb említett csapatokat az ezredforduló környékén sokat hallgattam, azóta azonban alaposan eltávolodtunk egymástól, a MalefistuM viszont most visszavezetett ehhez az irányzathoz.
Az ajánlót írta: Andris
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.