A miskolci Marblebog és a név mögött álló Varga Gábor régi résztvevője a hazai undergroundnak. Az alapvetően egyszemélyes formáció 2002-től ontotta a megjelenéseket, majd nagyjából tíz aktív év után hosszas hallgatásba burkolózott. A Marblebog igazi visszatérésére végül tavaly került sor, a Kietlen című negyedik nagylemezzel. Az album után néhány hét elteltével pedig kezünkbe is vehetjük a következő kiadványt az Ermitus-t.
Az EP-n hallható négy szerzemény, amely kazettán jelent meg a Fekete Terror Productions kiadásában. Annak ellenére, hogy friss megjelenés az itt hallható dalok nem épp új szerzemények, hanem Gábor korai munkái. Többsége 2003-ban, tehát az első Marblebog lemez előtt íródottak, a negyedik, Moontrance című levezető dal pedig 2005-ben született.
A Marblebog black metalja nem a szélvész tempóknál ragadja meg a műfajt, hanem alapvetően a hosszabb lélegzetű, vánszorgósabb dalokra építkezik. A nyitó és a záró tételek ének nélküli, ambient szerzemények. A levezető Moontrance alapján a Marblebog le sem tagadhatná Vikernes hatását. A két nagyobb lélegzetű szerzemény pedig szintén hosszabb instrumentális részekkel operál. Ezekben a black metal dalokban a recsegő gitárok, a károgás, illetve a sikolyok szintén a Burzum-ot idézik. Hangsúlyozom, hogy nem másolásról van szó, hanem a hangulat, a zene irányvonala az, ami a kiadvány hallgatása során többször eszembe juttatta Vikernes szintén egyszemélyes stílusformáló zenekarát. Az ének mindkét dalban a lehető legszélsőségesebb károgás, azok a sikolyok pedig, amiket a Return to Archaic Woods végén Gábor hallat, tényleg embertelenek.
A hangzást a két black metal dalnál is sikerült eltalálni, kellően kásás és recsegős. A Marblebog borítóknak korábban is gyakran volt természetközeli témájuk, ezúttal a zöldes árnyalatban egy fenyőerdőt ábrázoló borítóképpel válik teljessé a kiadvány. A kép a kétpaneles borító belső felületén is helyet kapott.
A Marblebog ezzel a kiadvánnyal is bizonyítja, hogy a black metal elsősorban nem zene, hanem hangulat. Ha jobban belegondolunk, ez utóbbi az, amit nehezebb elérni, hiszen ehhez puszta hangszeres tudástól jóval többre van szükség. Gábornak ezúttal sikerült.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyon jó kis írás, valódi underground csemege.