Maróthy Zoltán gitáros, énekes, zeneszerző, dalszerző, a Kőbányai Zenei Stúdió zenetanára tagadhatatlanul a hazai metal zene egyik ikonikus alakja. Fluoreszkáló sárga Kramer gitárján születtet metal himnuszai és metal balladái a mai napig időtállóak. Zolit egy ország ismerhette meg az 1980-as évek közepén az Ossian (1986-1994), majd a Fahrenheit és a Kiss Forever Band alapító tagjaként. Későbbiekben Koncz Zsuzsa zenekarának állandó gitárosaként, valamint az East zenekar tiszteletbeli tagjaként öregbítette hírnevét. Idén őszén pedig régóta várt szólólemezét adta ki Mysterium címmel.
A lemez munkálatai Závodi Gábor stúdiójában, a Z-MEX-ben készültek, aki nem mellesleg a lemez dalainak szövegeit is írta és billentyűkön, valamint a vokálokban is közreműködött. A stúdiófelvételek során, Zolinak olyan zenészbarátai voltak a segítségére, mint Schvéger Zoltán és Tiba Sándor dobosok, Fűzfa ‘Pocky’ Zoltán, II. Lengyelfi Miklós és Vörös Gábor basszusgitárosok, egy dalban pedig az Irigy Hónaljmirigy-es Sipos Péti is énekel. Az albumon 11 saját dala, valamint egy feldolgozás kapott helyet. Az egészet az erősen AOR hangulatú Annak idején dalának dallamos, de egyben súlyos riffei indítják. Legendás Kramer gitárjának (melynek történetéről itt mesél) könnyed, egyben fülbemászó hangjai az egész dalt uralják, a refrénből pedig egyből átjön egy Ossian – Éjféli lány, vagy éppen a Fahrenheit – Bánat lányának utóérzés, amire némi utalásokat is tesz dalának szövegében.
„Az Annak idején című dal különösen fontos számomra az albumról. Nagy vonalakban arról szól, hogy bármi is történjen velünk az évtizedek során, azok az értékek, eszmék, amiket képviselünk és szeretünk, velünk élnek tovább.” – mondta a dal kapcsán Zoli. És valóban… minden ott van benne az, amit a mai negyvenes, ötvenes korosztály a ’80-as évek fiatal rockeriként éreztek és, amit az elmúlt évtizedek emlékei, valamint értékei adhattak. Az ezt követő szaggatott riffelésű Nem fogok sírni ezért csak tovább fokozza a fentebb említett nosztalgikus érzést. A dalnak van egy erősen progresszív metalos szerkezete, amitől abszolút a lemez egyik slágerdalává avanzsál, csak úgy, mint az ezt követő emberi kapcsolatokat központba állító, Dream Theather hatásokat hordozó lírai töltetű Eltévedt folyó. Ez előbb említett progresszív rock / metalos szállak továbbra is megmaradnak az instrumentális hangvételű Aqaba dallamaiban, melyekben Zoli a hozzá illő szerénységgel villantja meg zenei, illetve technikai tudását.
Ez után megint csak lírai vizekre evezhetünk a Félig telt pohár lágy, melodikus hard rock dallamain. A dalt egyfajta számvetésként írta ötvenedik születésnapja propójából. 50 év, 100 dal, Félig telt pohár… nagyon találó. Ezzel ellentétben a Hazugságok cirkusza már egy feszesebb tempójú metalosabb, amelyben az agymosott fogyasztói társadalom, valamint a rohanó hétköznapok elé tart görbe tükröt. „Az őrület és a borzalmak, itt mind, mind megvásárolhatóak.” Emeli ki dalának lényegét.
Zoli újfent lírai arculatát mutatja a vonósokkal kísért Képzeld tételének selyem könnyedségű, szinte musical-es dallamvilága, amibe egy kis bluesos varázst, és egy remek szóló is bele csempészet. Ezt a kis finomságot a dinamikus progresszív elemekkel, valamint a némileg pop-rockos beütésekkel tarkított La Passe robbantja szét, ami megint csak egy instrumentális darab.
A Mysterium sokszínűségét misem bizonyítja jobba, mint a funky, egyben dallamos art-rock témáira épített Forró jég rádióbarát slágeressége, amit modern rockos vonallal átitatott Téves riasztás dala követ. Igaz, ebben is fellelhetőek az előző nótájának art-rockos vonalai, de itt inkább egy másik spektrumon, a kortárs hard rock (Harem Scarem, Revolution Saints, Vandenberg) dallamosabb vonalain mozog. Ez a útvonal jellemző a könnyed, dallamos AOR sláger hangokkal megfűszerezett Falevél a szélben dalára is, mellyel az élet sorsszerűségének rezdüléseit, pillanatait tárja elénk.
A fentebb említett feldolgozás az LGT – Prológ és Trialóg-ja, ami a lemez zárótételeként kapott helyet. A dal Závodi Gábor és Sipos Péter közös duettjeként került feldolgozásra és igazi svéd AOR, valamint melodikus hard rockos (The Night Flight Orchestra) ízeket kapott, amelyek alá Zoli nagy ívű, bravúros szólókat tett. Mondhatni új (modernebb) szintre emelték a dal korábbi dinamikáját és bátran kijelenthetjük, hogy csak jót tette neki ez az átírat.
A Mysterium dalait hallgatva nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy Zoli zenei karrierjének legjobb pillanatait idézi meg előttünk. Mintha csak lelkének kincseit vette volna elő egy általa félte őrzött dobozkából, amit hosszú idők után, most velünk is megosztott.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Örülök, hogy megjelent itt ez az írás.