Metsän Alttari
Metsän Alttari
Mint az egyik legfiatalabb metál műfaj, a folk metal a mai napig frissnek hat, de még a legnagyobb rajongói is elismerik, hogy a stílus 2000-es évek közepétől kezdődő, nagyjából 10 évet felölelő fénykorán már túl van. Ennek ellenére folyamatosan alakulnak új zenekarok, amik bizakodásra adhatnak okot, hogy van még a zsánerben spiritusz. Ennek egyik ékes bizonyítéka a Metsän Alttari azonos című debütáló albuma.
Amikor a Metsän Alttari Intro-jának első traktusai felcsendültek, elfogott egy megmagyarázhatatlan érzés, mint amikor az ember hazatér. Haza egy olyan világba, amiről azt hittük már csak a legendákban létezik. Lágy folk dallamok kísérnek egy finn erdőbe, mely relaxációra is tökéletes, a béke szigete. Akusztikus gitár, erőteljesen vizuális a dal, reménykeltő, boldog. Kaput nyit egy világba, mely azonnal magába szippant.
Kellemes relaxált hangulatban a Jäätyneen järven tuolla puolen címre hallgató nóta ránk rúgja az ajtót torzított gitárral és sebes tempóval, hogy aztán a vokálokhoz érve lelassuljon, s kicsit mi hallgatók is kifújhassuk magunkat. Ez a sebes-lassabb tempó váltogatja egymást egy ideig, hogy végül a vokál versenyre keljen a sebes tempóval. A kissé rekedtes hangszerelés egy kanál rusztikusságot ad a folkos számnak, ami segíti a befogadást. Harmadik dalunk Synkä Syyvys emlékezetes introval és karakteres szintetizátorral köszön be. Pogány káosz részesei lehetünk, amerez a szintetizátor mintegy pókhálóként veti rá a misztikus hangulatot. Kitágul a tér, kántál a kórus, egy rituálé résztvevői vagyunk. Az emelkedett hangulatot folytatja a Metsäiselle Alttarille. Itt a vokál háttérbe szorul a számban, teret engedve a hegedűszó és gitár közös táncának. Remek headbangelős ritmusokat élvezhetünk, melyre egy, az eddigi akkordokból mesterien összerakott epikus gitárszóló teszi fel a koronát.
Ötödik dalunk a Rauta, Tuulta ja Jäältä lassan építkezik, kissé elkeseredett, pesszimista, elveszett érzéseket kelt az emberben. Hörgő vokál és fennkölt kórus szakrális atmoszférát kölcsönöz a számnak. Kétségtelenül remekül összerakott szám, az album legkönnyebben emészthető darabja, így érhető, hogy miért pont ezt választották debütáló számnak, azonban megítélésem szerint nem ez az album legerősebb eleme.
A 6. darab Vampyyri jóval sötétebb atmoszférát áraszt, a lemez leginkább black metalos darabja. Fekete, nyomasztó tónusok kísérik, s az általa keltett feszültséget az utolsó számban is sikerült fokozni, ami a Verikuun Kinous nevet kapta. Ez a sötét őrület a teljes albumra feltette a koronát.
Egyik fő erőssége a lemeznek, hogy egészen a végéig képes fenntartani a hallgató figyelmét, az alkotó Janeski változatos dallamokat, ritmusokat próbálgat, kreativitása minden szegletét megmozgatta. A világ elé állt és adott egy ízelítőt abból, mire képes. Kétség sem fér hozzá, hogy az egyszemélyes bandát a Finntroll inspirálta, de még ennek tudatában is elismerendő, hogy a humppa ritmusok között karakteres hangzásvilág bújik meg, ami akármikor felismerhető.
Az igényesen megkomponált dalok között hibát lelni nem lehet, ami elválasztja a 10-es pontszámtól, hogy érezhetően több is van a zenekarban. A karakteres hangzásvilág már ott van, és öröm hallgatni, hogy a folk metál visszatalált az ösvényre, ahol 2014 vége felé elveszett, de ez a formula még nem kristályosodott ki teljesen. Korai lenne messzemenő következtetéseket levonni, annyi viszont bizonyos, hogy a Metsän Alttari egy kivételesen ígéretes debütáló lemezt tett le az asztalra.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
