Aktuális lemezismertetőm tárgya ezúttal Oroszországból tette tiszteletét nálam, az Isle névre keresztelt újszülött megteremtője, a Millstone nevezetű zenekar ugyanis Szibériából, egészen pontosan Krasznojarszk városából indult hódító útjára. A lemezen átívelő koncepció által egy nagyon érdekes lemezzel van dolgunk, mivel magát az album címét, és a dalok témáját egyaránt a Lakott sziget című tudományos-fantasztikus regény ihlette. Ezért, mielőtt belemerülnénk a zenébe, ejtsünk néhány szót a történetről, mert ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a lemezről.
A Lakott sziget a Sztrugackij testvérpár (Arkagyij és Borisz) műve, amely 1971-ben jelent meg könyv formájában az akkori Szovjetunióban – természetesen cenzúrázott formában. Később persze az egész világon elterjedt a regény, így 2009-ben Magyarországon is kiadásra került a már cenzúrázatlan változat Weisz Györgyi fordításában.
„A 22. század, az emberi civilizáció delelője. Megvalósult a csillagközi utazás csodája, és a galaxis benépesedett. A bolygók élik a maguk önálló életét, az egyetlen ellenőrző szerv a progresszoroké, akik a fejletlenebb kultúrák útját próbálják egyengetni. Makszim Kammerer, a zöldfülű szabad kutató a végtelent járja, újabb lakható, illetve lakott világok után kutatva. Amikor aztán egy űrbalesetet követően hajótörést szenved egy ismeretlen bolygón, egyáltalán nem biztos benne, hogy itt huzamosabb ideig elélhet az ember. Szétforgácsolódott birodalmacskák tengődnek az atomháború kínjait nyögő földjén, mindennaposak a mutációk, az eldugottabb vidékeken pedig még mindig a hajdani idők hadigépezetei szedik áldozataikat. Vajon sikerül-e újból egy néppé, szerves egésszé kovácsolni a pártoskodó kiskirályok által szédített tömegeket, vajon létrejöhet-e még működőképes társadalom a politika szörnyetegeinek meddővé vált harcterén?” (Forrás: https://galaktikabolt.hu/termek/lakott-sziget/)
Nos, ennek az érdekfeszítő történetnek a zenei adaptációját készítette el a Millstone. A dalszövegeket a zenekar és az album ötletgazdája, Ivan Scherbakov írta, a zenét pedig Vladimir Lehtinen követte el, aki többek között a Second to Sun, az Ultar, és a Grima zenekarokból is ismert lehet az orosz underground szcénában járatos olvasók számára. Annak ellenére, hogy ez a csapat első, teljes értékű nagylemeze, tisztán hallatszik, hogy a zenéléssel nem az elmúlt hónapokban kezdtek el foglalkozni. Ivan az alábbiak szerint foglalta össze és küldte el számomra a fő tudnivalókat a bandával és a lemezzel kapcsolatban:
„A zenekar megalapítását és a lemez elkészítését több mint tíz éves tapasztalat alapozta meg, amelyet a korábbi zenekarom által játszott kemény zenék terén szereztem meg. 2017-ben döntöttem el, hogy létrehozom a Millstone projektet, és az általam felkért zenésztársak segítségével megalkottunk egy olyan koncepcionális albumot, amelyet a Sztrugackij testvérek Lakott sziget című regénye ihletett.
Magát a stílust a groove/death metal műfajával tudnám a leginkább jellemezni, melyben egyaránt fellelhetőek a változatos ritmusok és a dallamos szólók. Minden egyes dalnak megvan a maga egyedülálló hangulata az akusztikus hangoktól a Meshuggah stílusában megírt mély részeken át a klasszikus thrash vonalra jellemző kompozíciókig. Mialatt az albumon dolgoztunk, a csapatnak sikerült a művel kapcsolatban minden olyan szempontot kihangsúlyoznia, melynek a tartalmat illetően jelentős mondanivalója van. Zenei szempontból, fő inspirációs forrásként Tony Iommi és Dimebag Darrell játékstílusa szolgál, akiknek a gitárjátéka a mai napig ámulatba ejt.
Ezen felül az alkotás folyamata lehetővé teszi, hogy elrugaszkodjak a realitás talajától, a megszerzett tapasztalatok zenébe ötvözése pedig segít abban, hogy legyőzzem a mindennapi nehézségeket. Éppen ebből kifolyólag, amikor egy zenésznek van valamilyen mondanivalója, és valós késztetést érez arra, hogy egy történetet a zene által meséljen el, nem kell mást tennie, mint egy bevezetéssel, a lényeget kifejtve, egy ragyogó csúcsponttal és logikus befejezéssel megalkossa azt – mint ahogyan tettük ezt mi is a Lakott sziget vonatkozásában.”
Sajnálatos módon a mai világban, néhány helyen még mindig jellemző a szólásszabadság, és véleménynyilvánítás semmibevétele, mivel a zenekar május 16-i debütáló fellépését szülővárosukban, Krasznojarszk–ban a politikai cenzúra meghiúsította.
Én ezen tudnivalók ismeretében közelítettem az album felé, melynek első nótája, a Patres Ignotum egy igazi koncertnyitó dal. Mire a tétel közepére érsz, máris ott találod magad a zuhanó űrhajó fedélzetén, amint az ismeretlen felé sodródik egy fekete lyukon keresztül, hogy aztán mégis megérkezz az Ígéret Földjére (Promised Land). Ehhez a nem mindennapi űrutazáshoz ezúttal nem Houstonból, hanem Szibéria jeget termő kietlenségéből érkeznek az ukázok groove/death metal hangorgiák képében, melyek milliónyi csillagon és aszteroidán átverekedve magukat jutnak el hozzád, túlszárnyalva a fénysebességet, letaglózva minden földönkívüli civilizációt.
A szűk harmincnégy percesre szabott játékidő kilenc durvulatot tartalmaz, melyek közül három dalhoz klipet is készített a csapat. Ezek közül is kiemelendő a Zombieland című tétel, amelyet a banda egyik barátja, a több szibériai underground formációból is ismert Maxim Sysoev készített. A videóanyag helyszínéül szolgáló Rotunda, amely egy speciális és egyedi építészeti alkotás Krasznojarszk-ban, a Jenyiszej folyó partján található. Ez a dal egy igazi energiabomba, egy valóban a Pantera-t idéző gitárszólóval, és vészjósló, hörgésbe forduló, halált idéző sikolyokkal. A dal végén operáló, súlyosan megdörrenő, mélyre hangolt gitár sound pedig bármelyik Meshuggah számnak a becsületére válna.
A dalcsokrot záró Progressor nagyon hatásosan vezeti le az albumot. A mélyen szántó groove elemeknek egy ereje vége felé járó ember monoton beszédével megspékelt érzéki szóló készíti elő a terepet, hogy aztán az album egy váratlan pillanatban úgy érjen véget, hogy semmilyen űrt ne hagyjon maga után, egyszerűen csak haladó gondolkodásra késztessen.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.