Mirrorshield
Visions From a Crystal Light
Egyik szemem sír, a másik nevet… A modern metalra jellemző stíluskeveredés miatt kialakult egy egysíkú hangzás, már ami a 2010-es évektől alakult bandákat jellemzi. Olykor viszont egészen különleges projektek születését hozhatja ez az új hullámos trend. Az ausztrál Mirrorshield nevű formáció a power, szimfonikus, illetve folk metal vegyítésével tett kísérletet, az eredmény pedig egészen különleges lett. A középkori fantasy világba, Eremossba röpítik el a gyanútlan hallgatót. Méghozzá sárkányháton és elfek kíséretében.
Vidám power metalos melódiákkal veszi kezdetét a The Messenger és karakteres szintetizátoros témákkal vezet be minket a banda által kitalált sárkányos, várakkal és mágiával teli világba. A szintetizátor szerepe végig hangsúlyos lesz a lemezen, meglehetősen izgalmasan használják fel, kísérleteztek vele, ami a második, Of Ancient Note számban lesz először hangsúlyos. A szintetizátor mellett mandolin hangja színesíti a zenei palettát. A lemezre jellemző, hogy a dalokban hol a folkos, hol inkább a power metalos stílus kerül előtérbe, míg szimfonikus metal fennkölt szólamai egybefűzik a lemezt, epikus magaslatokba emeli ezt a mesebeli utazást.
Folkosabb a 3. szám az Osthill Mystic, illetve a negyedik nóta, mely ugyancsak jól összerakott dal és Petalfig’s Path névre hallgat.Hangsúlyosan poweres dalokra az Ash Falls Upon The Dead Earth, vagy az Evergreen hozható fel példának, persze a folkos hatás is ezekben is végig tetten érhető. A pörgős, poweres őrületet a középkori folkos hangulatú Respite töri meg, szerény mandolinszóval, hogy aztán a Woods of Oryana újfent pörgős riffekkel és poweres kappanhanggal rúgja ránk az ajtót. (Egyébként a lemez legjobb gitárszólója is ebben a dalban csendül fel.) A Mirrorsield dalról dalra emeli a tétet, az egész történet stílusok epikus szimfóniájába torkollik, az utolsó dal a Battlegam Requiem pedig lassabb dallamokkal vezeti le a bő negyven perces pörgést.
A Visions From a Crystal Light gyengesége a vokálokban rejlik, amik sokat rontanak az összképen. Olyan érzése támad az embernek, mintha az első daloknál az énekes igazoltan hiányzott volna a hangfelvételről, így jobb híján a dobos énekelte fel helyette a dalokat. Ilyen zenei témákhoz egy képzettebb énekhangra volna szükség, ami felér a zene minőségéhez, ennek hiányában kissé amatőr az összhatás. Annyit meg kell hagyni, hogy a lemez második felére valamelyest javul a helyzet, például az Osthill Mystic c. szerzemény jó hangulatú, mintha tűz körül énekelne egy baráti társaság. Az ének kevésbé képzett mivolta már csak azért is nagy veszteség, mert a dalszövegek alapvetően jól lettek megírva, egy hőstörténetek lehetünk fültanúi, mely a klasszikus fantasy elemeket vonultatja fel.
Összességében egy jó debütáló lemezt sikerült a Mirrorshieldnek összehozni, változatos gitárszóval, érdekes zenei motívumokkal, fantasztikus betétekkel, amit a kevésbé sikerült ének ellenére is öröm hallgatni. Sajnálatos módon az ének minősége sokat ront az összképen, ami annak fényében sem megbocsátható, hogy debütál lemezről van szó. Ugyanakkor ennek ellenére tudom ajánlani a Visions from a Crystal Light lemezt, mert ritkán lehet olyan bandával találkozni, ami ennyire jól vegyíti a folk, power és szimfonikus metal elemeket. Nem való mindenkinek, de még a kevésbé erős vokál mellett is érdemes kitartani, mert nem fog egyhamar még egy ilyen zenekar szembejönni velünk, mint a Mirrorshield.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
