A Mur egy Minnesotai szólóprojekt, melynek zenéjében a romantika korának eszményei manifesztálódnak jelen világunk elanyagiasodott sivárságával. Alkotója azon művészek közé tartozik, akit inkább az alkotás, az egyéni kinyilatkoztatás, sem mint a hírnév érdekel. Ő Cam Sather (Hymnal), aki projektjét 2012-ben indította a remény és a gyűlölet holisztikus megközelítésének szimbolikájaként, és egy újvonalas zenei entitásként öntött formában. Első kinyilatkoztatása az év februárjában Mur címmel napvilágra hozott három tételes debüt-anyaga volt, mellyel már akkor körül határozta sajátos zenei vonalát. Ez az akkori vonal, leginkább a korai avantgarde/drone/funeral doom és a black metal hatásit követték, melyek 2015-ös Athabasca albumának koncepciójába már bevonzották az ambient és az akusztikus folk nyugodtabb vonalait is. Mindezek az ezt követő, 2016-os évben megjelent Heartworn albumával váltak egységes zenei képpé, amelyeket a jövő év elején Cut The Rivers Vein címmel érkező negyedik lemezével kíván tökéletes formába önteni.
Lemezére hat, az ambient atmoszférák, a népzenei, valamint a post-black, a funeral doom, a sludge metal elemeinek nem evilági rezonanciájától táplált tétel került fel, melyeket erősen befolyásoltak a romantika korának eszméi, az egzisztencializmusa, valamint William Blake apokrif és pokolbeli látomásai.
„Hódítás és átalakulás. Részecske és fény ábrázolása bölcsességben és gondolatban.„
Akár ez is lehet abszurd látásmódjának alaptézise. Eme látásmódját elsőként az akusztikus, ködös és egyben misztikus atmoszférákat feltáró A Billet Of Regret címet viselő nyitó dalának éteri rezgéseiben tár elénk. A lassan kavargó hangokból elsőnek egy ezoterikus funaral doom, majd egy komorabb, fojtogató sludge-death keveréket kapunk, amik aztán csendes, álomszerű csilingelésekkel folynak át az erősen shoegaze, post-doom kakofonikus világvég hangulatot idéző O’palesce tételébe. A szívünkre ült remegés némileg felhagy a közel 12 perces, meglehetősen komplex zenei képpel rendelkező Lowered Cloud és a hasonló összetételű, illetve hosszúságú Cut The Rivers Vein dalaikban (ez utóbbi az album címadó dala is egyben). E két epikus hosszúságú dalában egy erős katartikus vízióktól vibráló képében egyesülnek a lefinomult akusztikus témák, a ’90-es évek modernebb hatásai, valamint a kozmikus avantgarde black, és doom vonal esszenciái. Mindezek hatások fokozásaként az énektémák egy teátrálisan előadott „istenszerű” monológokból, valamint dörgedelmes hörgésekből állnak.
A sötét romantikát megszólaltató A Powerful, Uneasy Feeling a maga közel 6 perces játékidejével egy könnyebb darabnak mondható, amelyben leginkább az ambienet akusztikáé a főbb szerep. Igaz a végére kap egy könnyed pagan folk black vonalat is és némi hard rock ízesítésű himnikus gitárszólót. A záró tételül szolgáló Breach & Bitter elejére megint csak visszatérnek az akusztikus gitárok keltette lágy sziluettek, melyeket aztán a nordikus black metal, valamint a klasszikus heavy metal folytonosan váltakozó dallam cirkulációi törnek meg. Azt is mondhatnám, hogy az alkotó szellős gitárszólóinak és dallamstruktúráinak köszönhetően ez az album egyik legszínesebb, és legsokrétűbb dala. Igazán élvezetes kis darab… és ez mondható el a lemez többi tételéről is.
A Cut The Rivers Vein tökéletesen megtestesíti koncepcióját. Bátran nevezhetjük akár különösnek is… kinek mi. Egy azonban biztos. Meglehetősen sötét és egyben dallamokban gazdag hallgatnivalót, és nem utolsó sorban élményt kínál.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.