Nem tagadom én valahogyan mindig is hadilábon álltam a feldolgozásokkal és a tribute dolgokkal. Persze tisztelet, meg van rá igény… mint sok minden másra. Szóval sosem voltam egy nagy feldolgozás párti és az erre vonatkoztató nézeteimet most nem is fejtem ki. Elég annyi, hogy a napokban szembejött velem a Silver Lining Music kiadásában megjelent No Life ’Til Leather – A Tribute to Metallica’s Kill ’Em All című kiadványa. Ezen a kiadványon a Metallica 1983-as debütáló albumának, a Kill ‘Em All dalait a heavy / tharsh metal műfaj olyan nagyságai adják elő, mint a Motörhead, a Saxon, a Diamond Head, a Testament, a Soen és még sok más remek banda.
Az összeállítást a brit heavy metal új generációját képviselő Tailgunner indítja, Hit The Lights-szal, akik abszolút új és pörgős energiát adtak az eredetileg amúgy is intenzív dalnak. A hamarosan a második lemezével jelentkező banda egy igazi heavy/speed himnuszt kovácsolt nekünk. Őket követi a The Almighty a négy lovassal (The Four Horsemen). Meg kell hagyni Rick Warwick és zenekar ezzel a feldolgozásukkal meglehetősen kilépett a klasszikus heavy / hard / dirty rock komfortzónájából és egy erősen, a dalhoz illően erősen riff-centrikus, koncerteken tömegeket beindító átíratott tettek le elénk.
Hasonlóan tett a Martin Lopez vezette progresszív metalos Soen is, akik a Motorbreath, amúgy is bővérű energiáit dúsították fel némileg sajátos zenei stílusokkal. A brit heavy metal legenda, a Tygers Of Pan Tang pedig egyenesen fejest ugrott a mélybe a Jump In The Fire-ral. A dal eredeti katonás, menetelős alapjait megtartották ugyan, de egy jóval metalosabb megszólalást adtak neki, a zenekar frontember, Robb Weir pedig a maga érces hangján hozza a jól ismert énekdallamokat. Ezt követi a Megadeth egykori basszusgitárosa David Ellefson tiszteletteljes előadásában eljátszott (Anesthesia) Pulling Teeth, amelyben számomra a metaltörténelem máig egyik legjobb basszusszólója hallható. Előadása végén pedig még a For Whom The Bell Tolls-ból is kapunk egy rövidke hang/közjátékot.
James Hetfield elmondása szerint a Motörhead nagy szerepet játszott abban, hogy ő zenélni kezdett. Gondolom ezért is került fel a Whiplash a korongra, amit Lemmy és legendás zenekara még 2017-ben rögzített. Ezt a harcias Phantom Lord követi, amit az angolszászok heavy metal legendájának, a Saxon tolmácsolásában élvezhetünk. Az viszont kicsit meg mosolyogtató, hogy egykoron Hetfieldék a Diamond Head „No Remorse” feldolgozását játszották fel az eredeti Kill ’Em All albumra, aminek itt most a fordítottja ütött vissza. Ugyan is a Diamond Head játssza el saját dalukat Metallica feldolgozásban… mi van? Ha-ha. Zseniális lett, jobb mint az eredeti, De komolyan!
A Metallica kortársaként 1983-ban induló, és a magát a Bay Area-i thrash óriások egyikévé kinövő Testament a lemez – ez az eredeti Metallica lemezre is érvényes – egyik legnagyobb dalát, a Seek & Destroy-t gyúrta át. Minden kétséget kizárólag (jól bevált recept szerint) megtartották a dal alaphangulatát, de jókora finomításokat végeztek a hangszerelésben és némileg a tempóváltásokban is. Számomra ez lett a lemezen legdögösebb feldolgozása. És jön a Metal Militia, aminek szélsebes tempójáért tizenéves koromba egyenesen megőrültem. Pogó, headbanger… erre a dalra minden mehet. Ezt az agresszív tempót bitang jól adja vissza a Newcastle-i heavy/speed legenda, a Raven.
Szerintem nincs a Föld bolygón olyan metalarc, akinek a Kill ‘Em All nem egy ikonikus album lenne. Ez az összeállítás (még ha a fentebb említette feldolgozások témával kapcsolatban most magam ellen beszélek) egy remek tiszteletnyújtás az album dalai és a Metallica 1981-tól, a napjainkig töretlen sikerrel tartó példaértékű munkássága előtt.
