Koncertbeszámoló a teltházas grunge megőrülésről vendégszerzőnktől.

Január 4-én több zenekaros grunge estre látogattam az Akváriumba. A buli már előtte nap sold out lett, az erre megfelelő oldalakon pörögtek a pánik jegykeresések. A Nirvana, AIC, Soundgarden és Pearl Jam tribute zenekarok elég masszívan lefedték a grunge fanok igényeit, ezúton is gratula a szervezésnek (Tribute Maraton)!

Magamat nem meglepve, a négy kiváló banda közül a DIRT – Alice in Chains tribute érdekelt a legjobban. A többi formációt már volt szerencsém korábban megtekinteni, viszont a DIRT-nek ez volt a debütáló fellépése, így semmiképpen sem szerettem volna kihagyni. Ráadásul már 2 éve nem hallhattunk élőben AIC covereket (MEN in The Box), ezért mostanra a Chains fanoknak eléggé hiányérzete lehetett. Ami pedig még inkább emelte az est színvonalát, hogy egy kifejezetten egyedi és izgalmas felállásnak lehettünk tanúi. A hangszeres csapat válogatottan profi zenészekből áll: Takács Vilkó, Bánfalvi Sanyi, Kovács Dávid, Kálló Peti. Ebből már sejtettem, hogy óriás buli lesz, de a kíváncsiságomat nem hagyta nyugodni, hogy meglepő módon női énekessel lépnek színpadra a srácok. Zentai Anettet a System of a Down tribute-ből már jól ismerhetjük, ahol egy csajtrióban hozza a kicsit sem könnyű, ráadásul femininnek egyáltalán nem mondható énektémákat.

Időben beálltam bal előre és vártam. A zenekar színpadra lépésénél már áradtak az energiák és az első számnál konkrétan egy rakat ember fejét fogva, teljes extázisban ordította a We Die Young-ot (mondom, 2 év sok idő…). Láttam néhány karba tett kezű úriembert, morcosan nézve, hogy biztos hozzák-e ezek a remek szerzemények női énekkel is a hangulatot, de nagyjából az első dal közepére felengedtek és ezerrel bólogattak Az első 3 tételt egyben nyomta le a banda, amivel elérték, hogy a közönség már a koncert első negyedében a maximumra kerüljön – és persze végig ott is maradjon. A Rooster gyönyörű volt, számomra az est fénypontja, könnyet csalva az elérzékenyült jelenlévők szemébe. Aztán a koncert felétől pedig beindult az eszeveszett pogó is. Személy szerint kicsit meg is lepődtem, hogy lényegében a egész koncertterem tombol egy viszonylag rétegzenére, de szerintem ez vaskosan a DIRT formáció érdeme is.

Olyan kisugárzása volt a bandának, mintha évek óta együtt zenélnének, lényegében tarolt a színpadi megjelenés és energia. A koncert végén ráadásul kiderült, hogy mindössze 2 próbája volt a zenekarnak, ami valljuk be, nem kis teljesítmény – ebből is látszik milyen profi zenészeket láthattunk a színpadon.

A visszataps persze nem maradt el, a közönség pedig zárásnak megkapta a Man In The Box-ot. Jelentem, az AIC dalok működnek női énekkel! Sőt, még egy plusz mélységet is hozzáad a dalokhoz Anett hangja és személyisége.

Aki ott volt ezen a koncerten az visszarepült az időben, kiszakadt a valóságból és teljes lélekfeltöltést kapott.