Itt az új Punter, de rejtély, hogy maradt ki nekem idáig az első teljes nagylemez, pedig a 2023-as megőrülés EP után hellyel-közzel figyelem a melbourne-i bandát, az egyik legnagyobb kedvenccé váltak. Február óta van kint az Australienation, és a Drunken Sailor jóvoltából megint élvezkedhet az európai tábor, az egyik legjobb kiadó a környéken.
Nathan, Bella és Jake – ezt a triót jól jegyezd meg, mert a mégoly húzós és termékeny ausztrál színtéren is egy kiugró formáció az övék, a lemez pedig ott folytatja – a fejlődést sem mellőzve –, ahol az előző EP befejeződött; dög rock’n’roll hardcore punkba csomagolva. A kontinens sosem fogja magát kivakarni a hard rock mocskából, de miért is tennék, náluk jobban ezt senki nem csinálja, még az északi féltekén sem. De ez a banda nem ilyen slágerlista cowboyok gyülekezete, nem az Amyl and the Snifferst vagy az Airbourne-t hallod, értük neked is le kell ereszkedni a hardcore bugyraiba. És valami három évig készült az anyag! Már a gondolat is borzongató, hogy milyen szerzemények lehetnek Nathan Burns fiókjában még, ha a jelenleg kint lévő kb. két tucat Punter dal így hasít. Továbbra is masszív a Dead Kennedys hatása, egyébként ajánlják is a fanoknak, az indulatok pedig továbbra is a Stone Roses–AC/DC tengelyen feszülnek, sőt ezúttal sokkal jobban, mert pl. a Safe In The Bubble és a záró It Ain’t Pretty még skótdudás és egyéb fúvós betéteket is kapott. Megnyugtató, ha egy zenekar bele mer állni, hogy saját kulturális jegyet hordja magán, de nem túltolva azokat.
Ezúttal kiderült, hogy a self-titled EP még közel sem merítette ki a COVID-19 poklának apokaliptikus himnuszait, jutott belőlük az Australienationre is, a többi pedig a társadalmi élet, különösen az ausztrál társadalmi élet ellentmondásait és örök viszontagságait sorolja, mert milyen lenne már egy vidám hardcore lemez? Ha kétségeid lennének az élet végső célját illetően, nézd meg jól a borítót, már ha átrágtad magad szövegeken.
Hallhatóan több a dallamos rész, Bella dúdolása bizarr módon már korábban is úgy hatott a sűrű zajtornádó közepette, mint valami angyali ének, ami bűnös életünk feloldozásával kecsegtet. A váratlan meglepetést a Chin Stroker orgonálós futamai jelentik, mert eddig ilyesmiről szó nem volt, de úgy tűnik, nem rossz gondolat. A trió ezzel talán elindult egy olyan irányba, ahol nem árt az óvatosság, de jelenleg még bőven a mezsgyén belül járnak, a dalok úgy tökéletesek, ahogy vannak. Még sok lemezt szeretnék ettől az őrült Aussie csapattól! Emlékszel még? Megígérték, hogy visszatérnek, úgy is lett.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
