Idén tavasszal a mindig brutál minőséget produkáló Drunken Sailor Records kihozta az ausztrál Punter bemutatkozó EP-jét. 2023-ban biztosan ez volt a legjobb döntésük. Hát mi ez a lemez? Ekkora pofánvágást már rég kaptam bármilyen Aussie csapattól, pedig pörgetek néhányat. Nathan Burns, Bella Steel és Jake Revell bő 14 percben (+ intro) olyan HC-rocknrollt tolnak az arcodba, amit soha többé nem fogsz elfelejteni. És az Izomerőszakpogo Distro közreműködésének köszönhetően néhányan itthon is rátehettük a kiadványra az enyves kezünket.
Soroljam, mire számíts? Mindenképp hallgasd meg a Punter self-titled anyagát, ha bejön: a Dead Kennedys, a Sex Pistols, az AC/DC (nyilván), a Motörhead és a Girlschool. Hardcore punk az alap, amivel isteni elegyet alkotnak a 70-es évek legpiszkosabb riffjei. Tényleg olyan az egész, mintha a Pistols (tök mindegy, mit sznoboskodsz össze az elit punkszakértő haverjaiddal, Steve Jonesék állat zenét csináltak) és a Plastic Surgery-érás Kennedys összehozott volna egy elfeledett közös EP-t. Egy merő lendület az egész, ami néhol kellemesen dallamos, csordázások is előfordulnak, nem is tudod eldönteni, hogy punkot vagy hard rockot hallasz. És Nathan üvöltése! Tanulhatnának tőle ezt-azt a diszkós csajok, akik a szombati bulika közepén a sírástól szétfolyt sminkben ordítva szakítanak az aktuális pasival. De ez nem egy hiszti, a Punter zenéje pedig nem egy ócska party punk. Ez egy szembenézés a közelmúlt eseményeivel. A dalok java ugyanis a COVID-19 poklában született.
A Punter trióját melbourne-i fiatalok alkotják. Sejted már, miről van szó? Ausztrália legnépesebb metropolisza a világ leghosszabb ideig tartó összesített karanténidejével büszkélkedhet. 2020 tavaszától 2021 őszéig hat alkalommal zárták le a várost, a lakosság összesen 262 napot töltött a négy fal között. Az akkor még regnáló konzervatív kormány (tippelhetsz, kinek volt nagy haverja a vezér – azóta már megbuktak) pedig vaskézzel csapott le a szabályszegőkre, számos esetben rendőri erőszakra is sor került az utcákon.
Nathan Burns fő dalszerzőként (helyenként Jake is besegített) öt tételen keresztül mutatja meg, hogyan lesz egy percnyi csendből egy év hallgatás, hogyan repül kukába a fiatalság. A Minute’s Silence, A Year’s Silence – pont ez a kettő a kedvencem. Nincs egy béna riff, nincs egy felesleges másodperc. És a borító! Az undorító tömegeket még a föld mélyéről előtörő gonoszság és a guillotine árnyéka sem zavarhatja meg abban, hogy szelfizve vegyen fürdőt a csatornák posványában. Így élnek ők.
A Punter bemutatkozó EP-jének apropója szomorú, de a múlttal érdemes szembenézni, ezek a srácok pedig az inserten megígérik, hogy nem most hallottunk róluk utoljára.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
