Red Swamp – A rendszer adta a tűzifát, a gyújtóst és a szikrát

Armand

2025. július 23.

0

Tegnap előtt adta ki első magyar nyelvű dala, a TAKARODÓ hivatalos videóját a Red Swamp. Ennek apropójából a zenekar énekesével, szövegírójával Kovács Greggel beszélgettem érintve aktualitásaikat, valamint jövőbeli terveiket.

Szia Greg! Először is gratulálok a remekül sikerült első magyar nyelvű dalotokhoz, illetve videójához. Kérlek mesélj a dal, illetve a videó történetéről, megszületésének körülményeiről.

Szia, nagyon köszönjük, örülök, hogy célba ért Nálad is! Az eddigi leggyorsabban elkészült dalunkról van szó, amikor megszületett a fejemben a „TAKA-TAKARODÓ” szöveg összeillesztése ezzel a paraszt riffel, akkor tudtam, hogy ez működhet. Egyből átrángattam az otthoni stúdiómba Lacit, a gitárosunkat, kb. 10 perc alatt megvolt a takás refrén, utána pedig elővette egy korábbi dalírós sessionből az ultrabunkó főriffet, amivel indul a trekk és úgy összeillettek, hogy azután a verze meg a breakdown full egyértelműen kigurult. Laci akkor, az első demózás alatt felvett szólója van egyébként a stúdióverzióban, nekem is sok vokálom az első alkalommal felvett anyagból maradt meg, annyira kerekre csiszoltuk pár óra alatt. Nagyon üdítő volt így sallangmentesen, nem túlgondolva alkotni, kb 90%-osra meg is voltunk. Ez egy vasárnapi nap volt, a héten még csiszoltuk egy kicsit, csütörtökön összepróbáltuk a zenekarral, szombaton pedig már vettük is fel stúdióban a dobot. A videót érintően egyértelmű volt, hogy imidzs klipet szeretnénk, hiszen Mátéval, az új dobosunkkal frissült a felállás, annyi elképzelésem még lett volna hozzá, hogy berántok pár bandát és arcot a színtérről közreműködni, de ez végül is nem valósult meg. A klipet is irtó gyorsan sikerült meglépni, ebben az időszakban hatalmas lendületben voltam, a szombati stúdiózás után kedd este már forgattunk is. Három hétre rá pedig meg is jelent a dal, addig Horváth Ricsi megvágta a klipet, Farkas Zsombi pedig megkeverte a dalt.

Ha meghallgatjuk ezt a dalt… Azt kell, hogy mondjam a „hülye” is hallja, hogy a TAKARODÓnak nagyon is aktuális üzenete van. Azon felül, hogy ez az üzenet a zenekar (gondolom abszolút jelen) egyhangú álláspontját tükrözi hazánk, vagy épp a nagyvilág társadalmi – politikai helyzetére reflektál, milyen más jelentőséggel bír még?

Időtálló tiltakozó dalnak írtam meg a szöveget, így bármikor alkalmazható lehet, ha éppen olyan rendszer vagy hatalom van, aki tovább maradt, mint kellene. A születéséhez azonban természetesen a mostani helyzet és rendszer adta a tűzifát, a gyújtóst és a szikrát is. Úgy látjuk, hogy kezd felébredni az itthoni társadalom, nagyon szarul éreztem volna magam, ha nem próbálunk meg a saját módunkon kiállni az elveink mellett. Remélem, hogy szög lehetünk a koporsóban, ha mással nem is, akárcsak azzal, hogy egyértelművé tesszük, hogy az undergroundban is van olyan banda, akinek már kurvára elege van.

A világunk meglehetősen változik. Minden téren egyfajta generáció váltás megy végbe, még a zenében is. Modern irányzatok, gondolkodásmód, érzelmek, stb. Számotokra mennyire fontos, hogy magvas gondolatokat, üzeneteket adjatok át a hallgatóitoknak?

Minden zene üzenetet hordoz, az hogy ez mennyire mély vagy épp hogy felszínes, az a szerzőn, előadón múlik. Én nem tudok nyálas, felületes szerelmes dalt írni például, nem azért mert nem tudok szerelmes lenni, vagy nem hiszek benne, hanem azért mert többre tartom magamat és a hallgatót/befogadót is annál, mint hogy sekélyes gondolatokkal raboljuk egymás idejét. Nem állítom, hogy minden szövegem filozófiai esszé, de törekszem arra, hogy a témák vagy a megközelítés minimum érdekesek legyenek, bármilyen nyelven írok. Az angol szövegeink is túlmutatnak a “partizzunk, amíg meg nem halunk”, “mi vagyunk a királyok, kapjátok be”, vagy a “kussolj, én jobban tudom, úgyse ismersz” alapvetéseken, muszáj, hogy ennél többről tudjon szólni egy dal, műfajtól függetlenül.

Sokan mondják, hogy a rock/metal nyelve az angol. Neked, mint szövegírónak mennyire másabb magyar nyelven, mint angolul megírni egy dalt? Nehezebb, vagy könnyebb feladat volt ezt meglépni? Hiszen a magyar nyelv játékossága, ritmikája, dallamossága egy kicsit más gondolkodást igényel, vagy lehet épp ez adott könnyítést, vagy okozott nehézséget benne?

Kezdjük az elején: már korábban is felmerült, hogy magyar nyelven is legyen szöveg nálunk, de mindig elhessegettük azzal, hogy ez a zene nem ezt kívánja meg. Azt tartom is, hogy a stoner metal viszonylag szűk keretébe nem fér bele, vagy legalábbis én nem találtam meg a módját. Másrészről pedig második anyanyelvem az angol, legalább annyit fogyasztok mindenfajta művészet-kulturális anyagot ezen a nyelven, mint magyarul, vagy lehet többet is. Mindenesetre írtam már korábbi zenekaraimnak magyar szöveget is, tehát egyáltalán nem idegen a dolog, csak a Swamphoz való megközelítést kellett megtalálni és ez most jött el, amikor organikusnak éreztem a szöveg és a zene kapcsolódását. Ahogy mondod, a nyelvünk játékossága és sajátossága sok lehetőséget ad és ezt vétek nem kihasználni. Van bennem egy törekvés is arra, hogy éljek ezekkel a különleges nyelvi adottságokkal és mivel ez elég kellemetlenül is elsülhet, nagyon oda kell figyelni és többször átmenni a szavakon, sorokon, rímeken. Teljesen más nekem, mint angolul írni, de ez benne a szépség és egyben kihívás.

A te meglátásaid szerint a hazai közönségnek mennyire fontos az, hogy magyarul, vagy épp angolul üvöltsék egy-egy kedvencük dalait a koncerteken? Persze jelen pillanatban ezt csakis a magyar zenekarokra levetítve kérdezem.

Nekünk az angol szövegeinket is tök sokan kiabálták már itthon is és külföldön is, de nyilván fontos, hogy a hallgatóhoz az anyanyelvén is hozzá tudjak szólni. Lényeges, hogy én is alkalmazkodjak, ne csak azt várjam el, hogy minden elejtett/elrejtett angol szövegcsemegétől elájuljon az itthoni hallgató. A lényeg egyébként nem a nyelvben van, ha bárki, bármilyen szövegünket üvölti koncerten, akkor mi már bőven boldogok vagyunk. Ha ehhez a kapcsolódási ponthoz még nagyobb felületet tudunk adni azzal, hogy magyar szöveget is írok, akkor ezen ne múljon, a lényeg, hogy együtt tudjuk jól érezni magunkat a hallgatóval, a közönséggel, a közösségünkkel. 

Ha már az irányzatoknál és a jelen kortárs metalnál tartunk. Ez a fajta fentebb említett változás a ti zenéteken is erősen érezhető. A korai stoner/sludge metal vonalról mára már a modernebb progresszívabb hangzású, groove centrikus metal felé fordultatok. Én úgy gondolom, hogy ez jól tükrözi a zenekar zenei fejlődését, de egyben egy tudatosságot is látok benne, amivel csak még jobban beágyaztátok magatokat a hazai szintér „alapjaiba”. Jól látom ezt? De kérlek fejtsd ki a te szemszögedből ezt a változást.

A harmadik nagylemez után, az alapító gitárosunk Zoli távozásával újra kellett gondolnunk a bandát Sanyival, hiszen akkor már csak ketten maradtunk az alapító ötösből. Sokat változtunk az addig eltelt idő alatt: már Zolival is arról beszéltünk a harmadik lemez felvételeinél, hogy merre vinnénk tovább a dalírást, hogyan bővítenénk a stílust és már akkor egy keményebb irányról volt szó. Mind a három nagylemez egyre jobban tágította a stoner/sludge határait, ezt szerintem a Time to Die-al kimaxoltuk: ott voltak grunge-os, trash-es, alternatív és szinte popos témák is a stoner alapokba ágyazva. Ebből az időszakból egyértelműen megmaradt a riffre és az emlékezetes énektémákra való törekvés. Szerintem minket a fainul eltalált, dallamos és megjegyezhető gitártémák, a konzekvens, érett dalírás és megkülönböztethető vokálok tesznek egyedivé, ezek hozzáállás értelmében nem változtak a mai napig, csupán mi fejlődtünk bennük és várunk el egyre többet magunktól. Laci csatlakozásával kaptunk egy teljesen új megközelítést és nagyra nyílt a lehetőségek ajtaja, hatalmas öröm volt látnom, hogy mennyire megtalálták egymást Sanyival emberileg és zeneileg is, így egyszerre tud érvényesülni a modern hangzás és témaválasztás a már kezdetektől létező hatalmas, tonnás riffekkel. Korábban Zsombival sikerült dob szempontjából is megújulnunk, a Born to Bleednél és az I am the Sunnál teljesen lekerültek róla a stoneres egyszerűbb kettőnégyes láncok, Máté pedig abszolút meg tudta ugrani ezt a szintet, nagyon könnyen tudunk vele haladni szerencsére, így még tágabb hatásokból tudunk majd meríteni.

A Red Swamp idén 10 éves. Ezalatt az idő alatt meglehetősen szép sikereket értetek el a hazai színtéren, miközben a nemzetközi vonalon is ismertek lettetek. Te, hogy látod ezt az eltelt 10 évet? Például volt-e valami féle elképzelés a kezdetekkor, hogy hol tartsatok 10 év múlva, és ha igen ott tartotok-e?

A zenekar alapításakor csupán a műfaj iránti szeretetünk, a közös dalszerzés, a király témák és dalok összerakása motivált minket. Nem volt konkrét elképzelés a jövőt illetően, nem egy termékként, cégként vagy márkaként gondoltunk a bandára, ahol 1-3-5-10 éves tervek mentén kell haladni. Visszagondolva lehet, hogy nem ártott volna egy picit szervezettebben csinálni a dolgainkat, de így is nagyon sok munkát, időt és pénzt áldoztunk arra, hogy mindig előre tudjon haladni a banda. Ahogy Te is mondod, az itthoni színtéren egyébként kb. mindent elértünk, amit lehet: Talentométer fődíjasok lettünk az első két koncertünkkel, több egyéb tehetségkutatót megnyertünk, az NKA induló zenekari programjában is részt vehettünk, valamint kijutottunk Wacken-re is a Metal Battle révén. Nem szeretek azon merengeni, hogy “mi lett volna ha”, hiszen ha bármi máshogyan alakul, akkor nem lennénk itt. Király lehet elképzelni, hogy stadionokat töltünk meg a zenénkkel, vagy egész évben külföldön turnézunk, de nem vagyok elégedetlen egyáltalán: sosem gondoltam volna az elején, hogy minket több ezren fognak hallgatni a világ minden tájáról, hogy a koncertjeinken a dalainkat énekli majd a közönség (külföldön is) és hogy ennyi király emberhez kerülünk közel akár rajongói, szervezői, sajtó vagy zenekari oldalról. Nyilván van még mit tenni az építkezés jegyében – a magyar szöveg is egyfajta nyitás egy eddig talán még meg nem talált közönség felé, tehát mindenképpen haladunk előre, a saját tempónkban.

És zárásként. Októberben tartjátok a zenekar 10 éves szülinapi buliját! Erről mit tudni?

A Dürer Kert ad otthont a bulinak, tele leszünk vendégzenészekkel a korábbi kollaborációkból és hozunk mindenfajta meglepetést akár dalok, akár vizuál tekintetében. Ott lesz az osztrák testvérzenekarunk, a Croword, akiket már nagyon rég óta el akartunk hívni újra Magyarországra, valamint volt dobosunk, Zsombi zenekara, az Icenap is fellép, ami szintén nagy öröm, mert ők is kurvajól tolják. Nemsokára kidobjuk az eseményt, érdemes rápattanni!

Greg, köszönöm a beszélgetést! Remélem hamarosan összefutunk valami koncerten!

Én is köszönöm a király kérdéseket, és az érdeklődést, legkésőbb a jubileumi bulin! Várunk szeretettel!