Manapság már itthon sem szokatlanok az egyszemélyes „zenekarok„, gondoljunk akár a Marblebog-ra, a Hamvak-ra, a korai Aornos-ra vagy Bakos Attila egyes formációira. Ebbe a sorba illik a nemrég debütált és egy interjú keretében már kifaggatott RÉM is. A név mögött egy anonimitást választó alkotó, Mr. N áll, aki a saját feje után menve, mindenféle külső tényező, kompromisszum nélkül készítette el bemutatkozó anyagát, mely a bandcamp oldaláról tetszőleges összegű támogatás ellenében, néhány kattintással elérhető. Hogy ne csak a digitális éterben kavargó fájlfolyamként létezzen a hanganyag, a Fekete Terror Productions limitált példányszámban, kazettán is megjelentette az EP-t.
A stílus egyértelműen black metal. Többször is leírtam, hogy mára ez a skatulya olyan tággá vált, hogy pusztán az extrém énekhang okán nem sok értelme van ezzel a közös gyűjtő fogalommal illetni az ambientes, epikus dalokkal előálló, a sebesség orientált villanyborotva-riffekkel támadó és a folyton új utakat kereső formációkat. A RÉM black metalja talán az utóbbi fiókba lenne helyezhető, ha van bármi értelme a csoportosításnak… A formáció ugyanis egyéni nézőponttal igyekezett előállni.
A kazetta négy dalt és egy felvezetőt, illetve outrot tartalmaz. A kiadvány mögötti koncepció rendhagyó, ugyanis valamennyi dal a busójárás hagyományával foglalkozik. Mr. N. ezzel egy olyan témát választott, ami a hazai népszokások között is egyedülálló, illetve amire lehetett szövegileg és zeneileg is építkezni. Az Intro hangjait hallva ott is érezhetjük magunkat a maszkos, csörömpölő tömegben. A négy dal mindegyike nagyrészt középtempós, egyszerű riffekre épülő szerzemény. Az ének kapcsán, a hangulat fokozása érdekében a jövőben talán érdemes lenne más hangszíneket is bevetni.
Ahhoz képest, hogy házi felvételről van szó, minden kihallható a zenéből, amit egy underground kiadványtól elvárhatunk. Külön pozitívumnak tartom, hogy a szövegek nemcsak azért vannak, hogy lehessen valamit a világra okádni, hanem van mögöttük mondanivaló, esetenként rímek is, így nem haszontalan fellapozni a booklet belső oldalait sem. Az egyes szám első személyben megírt Sötét malaszt, illetve Hamu és liszt szövegei különösen hatásosak. Ahogy a beszélgetés során is tettem, ezúttal is megemlítem, hogy az éneket egyébként sikerült úgy eltalálni, hogy a dalszövegek jelentős része a booklet segítségül hívása nélkül is érthető.
A borítókép a maga egyszerűségével is hatásos lett, a narancssárga kazettatest pedig igazán black metalra sikerült! Az ígéretek szerint a magányos alkotó műhelyében már készül az első nagylemez, melyhez állítólag ismét sikerült egy sajátos koncepcióval előállnia. Érdeklődve várom a folytatást! A Poklade egy ígéretes bemutatkozás, mely érdemes a hazai színtér figyelmére!
Az ajánlót írta: Andris
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.