2024. júniusában érkezett az atmoszferikus gothic/doom metalban utazó Remina „Erebus” névre keresztelt új kislemeze. Ebben a cikkünkben a műfaj üdvöskéit, a kortárs doom szcéna egyik legmeghatározóbb párosának, a Heike Langhans és Mike Lamb alkotta duó legújabb alkotását vesézgetjük.
A doom metal ma már nem cseng olyan jól, mint ahogy csengett 15-20 éve. Az itt épen maradt zenekarok közel sem produkálnak akkora elérést, mint könnyebb műfajokban mozgó társaik, és a fiatalok is inkább a death, black vagy valamelyik kortárs – core végződésű tengely mentén alapítanak zenekart – már ha egyáltalán alapítanak. A szcéna így akarva-akaratlanul is beszűkült, a zenészek pedig töviről-hegyire ismerik és kollaborálnak egymással. Nekünk, hallgatóknak, pedig egyre több ismerős név köszönhet vissza – még az így is megsüvegelendő mennyiségű – hallgatni való közül.
Azt hiszem nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Heike Langhans már letette a névjegyét ebben, és sok más műfajban is. A német származású, Dél-Afrikai énekesnő, dalszerző és művész ízléshorizontokon átívelve több helyről is ismerős lehet. Fiatal kora óta dédelgeti éteri magasságokban mozgó, cosmic drone :LOR3L3I: szólóprojektjét, egykor pedig egy párt alkotva a multi-instrumentalista Daniel Änghedel egyengette post-rock, shoegaze zenekarukat, az ISONt. Neve azonban leginkább a Draconian svéd death-doom zenekar frontasszonyaként vésődhetett be leginkább tudatunkba. Itt tíz év és két album erejéig tevékenykedett, majd adta vissza a stafétát a zenekar egykori énekesnőjének, Lisa Johanssonak 2022-ben. A 2020-ban alapított Light Field Reverie zenekaron keresztül már ízelítőt kaphattunk, hogy milyen az, amikor Heike Langhans együtt szerepelhet jelenlegi párjával – napjainkban már vőlegényével, Mike Lambel. A páros férfi tagja sem kisebb figura, immár több mint tíz éve szállítja magabiztosan az atmoszferikus black metal alapvetés Sojournerhez a jobbnál-jobb gitártémákat. Heikehez hasonlóan ő sem tudott választani pengetős és billentyűs hangszer közül, így zenei kvalitásai szintén több fronton bevethetők. Ebben a családi körben fogant meg tehát a Remina, és annak Strata névre hallgató első nagylemeze 2022-ben.
Tekintve, hogy párosunknak minden zenei kicsapongására jut egy közös projekt, így nem meglepő, hogy az Erebus sok újítást nem tartalmaz nagyobbik elődjéhez képest. A kérdés csupán annyi, hogy a két, egyébként már önálló, kiforrott zeneiséggel rendelkező zenész mennyit és mit pakol bele önmagából egy-egy projektbe. Heike ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, hozta a már tőle megszokott, melankolikus hangvételű strófáit, melyekkel egy csillagközi utazásra invitál a sötét kozmosz legmélyébe. A címadó Erebus rögtön egy ilyen képpel indít, és már az elején leszögezi: ezen az utazáson nincs retúrjegy. Térben és időben zuhanva, elveszve a mindenségben úgy sem marad más, mint az egymásra utaltság és a szerelem. A második tétel Cinderfall visszarángatva minket a Földi élet múlandóságába, egy posztapokaliptikus jövőt tár elénk. A messzi világokba való elvágyódások helyett, ez a dal egy kijózanító pofonként hat és emlékeztet arra, hogy a ránk bízott világra sem tudunk vigyázni. Az album zárásaként a Siren’s Sleep igyekszik menteni a menthetőt. A materiális világot hátrahagyva, kilépve testünkből állítja középpontba tudatunkat, mely minden világi pusztulás ellenére – akár éteri rezgésekként is – de tovább él.
Az Erebus – de összességében a Remina is – egy kiváló példája annak, amikor két zseniális elme egymásra talál. Heike és Mike egymást kiegészítve, a másik fél legjobb tulajdonságait erősítve szállítja nekünk most már sokadig mesterművét. Mike gitártémái, zeneszerkesztői tudása, kiegészülve Heike suttogós, kislányosan lágy hangjával és billentyű kíséretével valami egészen páratlant alkot. De ha páratlant nem is, abban minden esetre biztosak lehetünk, hogy sok ilyen zenekar nem rohangál a nagyvilágban.
Saját és közös projektjeik menedzselésére a páros egyébként Ghost Bird Studios néven saját kiadót is alapított, így védve magukat a külső behatásoktól. A közös munka azonban itt nem állt meg, hiszen 2024. végén érkezett a nagy bejelentés, miszerint Heike visszatérve a színpadra, a Sojourner frontasszonyaként – is – folytatja.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Érdekes EP, az biztos. Akinek bejön ez a néhány dal, az mindenképp tegyen egy próbát a zenekar bemutatkozó lemezével (Strata, 2022). Megéri.