A power metal a fémzene egy érdekes bugyra. Azok, akik kifejezetten nem szeretik ezt a válfaját a fémzenének pont azokat a stílusjegyeket emelik ki nem tetszésük okaként, amiket a rajongóik kihúzott háttal, mosollyal az arcukon, iskolásan sorolnak. Kétség kívül, van valami mélyen megosztó ebben a barokkos dallamkavalkádban. Sokkal kisebb hangsúly van fektetve a bőrnadrágos bólogatásra, az agyalapi mirigyeket tokostól kiugrasztó riff-csokrokra, az emberi lét sötétnél is sötétebb érzelmeinek megjelenítésére, és annál nagyobb hangsúlyt kapnak a felemelő, himnikus dallamok, egy amolyan „flow” érzés, ahogy a dupla lábdob kettőnégye hátán, sárkányokkal támogatva hányjuk egymást kardélre, mindezt fültől fülig érő mosollyal persze.
Ha egy szuszra jellemezni kéne ezt a stílust, és felhasználom az angol nyelv nyújtotta lehetőségeket, úgy fogalmaznám meg, hogy: „Power metal is like a good pizza, it needs the cheese.” A jó power metal zenekarok ugyanakkor képesek létrehozni valamit, ami ujjcsettintésre késztet, és egy „na ez az” láttamozásával kiemeli az albumot a gyakran meglehetősen egyhangú palettáról. A Saint Deamon legújabb remeklése pedig pont ezen a ponton vérzik el.
Ha nem mond semmit a Saint Deamon neve, az nem a tisztelt hallgató tájékozatlanságára vezethető vissza, hanem a zenekar stabilnak távolról sem mondható munkásságára. A svéd csapat 2006-ban koccintotta el a zenekar megalapítását, és nem sokkal később már jöttek is fel, mint a talajvíz a pincében. 2008-ban In Shadows Lost from the Brave, 2009-ben pedig Pandeamonium címmel kínálták meg a power metal rajongóit. Ezután következett egy évtizedes szünet, ami alatt csak az idő tudja mi történt velük. Váratlanul, 2019-ben újból felütötték a fejüket, és Ghost címmel megjelentették harmadik albumukat, amelyet 2023-ban követett a most boncolgatásra kiterített negyedik album, a League of the Serpent.
Az album hallgatása során nem tudtam megszabadulni egy ambivalens érzéstől: a „power metal for dummies” zsebfüzet ötleteire épülő elemek hallgatása során mindvégig vártam valami különlegest, valami merészet. Amikor pedig megkaptam, akkor minduntalan vágytam vissza a power metal biztonságába. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy míg az albumon kétségkívül vannak merészebb ötletek, azok a zenei egységet inkább rontják, semmit építenék. A Gloryhammer-es dallammal indító, kissé hard rockos felütésű At break of Dawn, a Hammerfall-t idéző, kellemesen klasszikus power, keleties szólóval megáldott League of the Serpent-el karöltve máris felnyergelte nekünk a paripát, amelynek tempóját az Anette-s Nightwish-t idéző, szinfónikus, középtempós The Final Fight fog vissza. Ez a három dal olyan indítást ad az albumnak, amire már-már csettintésre is emeltem volna a kezemet. Azonban felcsendült a Lord of the Night zavaróan modern metalból merítkező riffje, amit tovább vittek az A Lie to Be Undone számra, és a kezem hamar nyugalmi állapotba került. Hasonlóan kellemetlen élményt adott a Lost in Your Sin is, amely egy már-már cowboyos, westernes, sört az asztalhoz csapkodós hangulattal indít. A lemez számomra legerősebb tétele, a zúzósan dallamos Raise Hell. Az utolsó négy nóta pedig egy klasszikusan power metal-os, Beast in Black-es és teátrális elemekkel megáldott lezárást ad a lemeznek.
Az album kétségkívül legerősebb eleme az énekes, Jan Thore Grefstad hangja, amely egyedül a hátán elviszi az albumot. Megnyugtatóan könnyedén és jól kezeli a hangját, egyszerűen profi módon eleveníti meg a melódiákat. A gitárhangzás szerintem kifejezetten jó a maga tökös, robusztus módján, ugyanakkor a szólóknál kissé erőtlen volt.
Hogyha egy kardcsapással össze akarnám foglalni ezt a nótacsokrot, akkor valami hasonló élményt kellene leírnom, mint amikor az első Guinness sörömet ittam. Kétségkívül minőségi, de számomra kevés. Harmadik meghallgatás után sem tudnék kiemelni egy borzasztóan jó elemet sem, és az ujjaim sem csattogtak, miközben a hallójárataimnak kínáltam a csemegét. Valami hiányzik belőle, ami kiemelné a power metal végeláthatatlan tengeréből, ennek ellenére kellemes hallgatást tud biztosítani, és méltóképp vegyül el ennek, a manapság oly viharvert stílusnak a berkeiben.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
