Az elmúlt évben eléggé megerősödött a hazai thrash metal felhozatal. Számos utánpótlás zenekar mutatkozott be jobbnál jobb anyagával, kezdve a kecskeméti Battery, a pécsi tinikből álló Incarnate, vagy a soproni KillerSick, hogy csak az ígéretesebbeket soroljam. Ilyen csapat a debreceni Spleen zenekar is, akik 2021-es megalakulásuk óta céljuknak tartják a tharsh metal műfajának életben tartását. A csapat tagjai ránézésre a 20-as éveik elején, közepén járnak és gondolom ők is az anyatejjel szívhatták magukba a műfaj alapjait, amit eddig az általuk kiadott néhány single-dalban, EP-n és a 2024 májusában debütált Dead Creature című első lemezükön tártak elénk.
A 10 dalt tartalmazó korong abszolút a ’80-as évek underground thrash / death korszakának megfelelő borítóval bír, a hangzását tekintve padig az akkori bandák ölni tudtak volna azért, hogy egy ilyen, ha nem is 100%-ig steril, de nagyon is remekül szóló anyagot adjanak ki. Hiszen elég csak belehallgatni az akkori technikai lehetőségeivel készült első Moby Dick, Exit, Atomic, vagy Remorse demókra, lemezekre. Igen, más volt a technika és más volt a kor, de a thrash a XXI. században is szerencsére megmaradt a koszos, szutykos utca szintjén, ahol csattog a basszus, mélyen püfög a dob és a koponyánkat karcolják az éles gitárszólók. Ezt adja nekünk a Spleen is debütáló lemezén, amit a korai Metallica, Megadeth ízeit megidéző The End című dalukkal kezdenek el. A közel 7 perces dal élből hozza a klasszikus tharsh összes jellemzőit és még a hosszas improvizatív, ikergitár-szólós rész is a helyén van. Ezt a Barren Land követei, ami heavy/power metalos nyitányával egy kis üdeséget ad, és egyben a srácok nyitottságát is mutatja a metal más műfajaira, csak úgy, mint a Knee Deep In The Dead kissé Slayer-es indítása, ami a későbbiekben egy vadabb groove metalos kaszabolássá vált át. Ez egy kellően pörgős dal, ami koncertjeiken igazán jól fog működni, főleg a közép rész death metalba hajló váltásával, progos-komplexitásával.
A címadó Dead Creature egy újabb zenei szín mutat meg a srácok bevállalóságából. A dal tech-thrash vonalai most a Megadeath „Countdown to Extinction” lemezének irányában mozdultak el, és megmerem kockáztatni, hogy az AOR metal csillogását is tartalmazza. Ezzel ellentétesen olyan dalaik, mint a Brave New World és az őt követő Almost Happy inkább már az Antrax kísérletibb, valamint a germán tharsh (Kreator) vonalaira mutatnak. Az One Step Closer progos felhangja hoz egy csipetnyi, vagy nem is annyira csipetnyi VoiVod, Prong érzést, ami csak egy újabb pluszt ad az eddig hallottakhoz, csak úgy, mint a The Decay Remains, valamint a magyarul megszólaló prog-tharsh/grunge hatású Spleen, ami Egy József Atilla vers. A záró, közel 8 és félperces The Beginning egy hosszú instrumentális tétel, ami lehet egy próbatermi jam eredménye, vagy csak épp annak, hogy meg legyen a 10 tétel a lemezen. Ha ez utóbbi volt a cél, akkor sajnos nem kellet volna rá. Mindenesetre kellő átfogót ad a zenekar palettájáról, ami az alapoknak számító tharsh metaltól, a power / heavy metal, a prog.-metalon át a modern groove metalig terjed.
A lemez remek… persze meg vannak a maga kis hibái, amik az idővel és a tapasztalattal elkopnak és csak fejlődnek. Ahogyan az elején írtam, sok nagy banda örült volna annak, ha pályája első szakaszában egy ilyen lemezt össze tudott volna hozni. Mindenesetre a Spleen ez szépen sikerült! Első lemeznek nem rossz, de nem is tragikus. Remélem hallok még róluk, vagy élőben is lecsíphetem őket valahol.
