STORYUM – A Felvidékről a DAL2025-be
Kezdjük a legaktuálisabb hírrel! Bekerültetek a DAL 2025-be. Mi motivált a jelentkezésre?
A zene mindig is a szívünkből jött, és szerettünk volna egy olyan platformot találni, ahol ezt minél több emberrel megoszthatjuk. A DAL 2025 egy fantasztikus lehetőség arra, hogy eljuttassuk a dalunkat egy szélesebb közönséghez, és megmutassuk, hogy a magyar és nemzetközi hatásokat ötvöző stílusunk mennyire -, vagy miben különleges. Emellett izgalmas kihívás is volt számunkra, hiszen egy verseny mindig arra sarkall, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Ugyanakkor szerettük volna megtapasztalni a televíziós közeget is, mivel ebben még nem volt részünk.
Direkt erre írtátok a Monoton című dalotokkat vagy már kész volt?
A Monoton nem kifejezetten A Dalra készült – valójában hosszú és kissé döcögős születéstörténete van. A refrén dallama és szövegének alapjai már egy-két éve megszülettek, aztán szépen el is tettük őket a fiók mélyére, mert egyszerűen nem tudtuk, merre vigyük tovább a dalt. Az ihlet megmakacsolta magát, mi pedig vártunk.
Aztán 2024 tavaszán a múzsa végre adott egy nagy csókot – vagy inkább egy baráti pofont – és hirtelen összeállt minden: dallamok, szöveg, zenei alapok. Nyár elején bevonultunk Töfihez Szolnokra, a Denevér Stúdióba, és mire vége lett a nyárnak, pár másik dallal együtt a Monoton is elkészült. Amikor megláttuk, hogy kiírták A Dal 2025 nevezését, nem volt kérdés: ezt a dalt nevezzük.
Érdemes végigmenni a zenekari biográfián. Mutassátok be a zenekart! Milyen mérföldköveket láttok, ha visszatekintetek az eddigi pályátokra?
A Storyum történetét két korszakra oszthatjuk: a 2021 előtti és a 2021 utáni időszakra. 2021 azért volt mérföldkő, mert ebben az évben alakult meg a zenekar mai formájában. A 2021 előtti időszakból mindenképp kiemelkedik a 2018-as European Dance and Song Európa-bajnokság megnyerése, ami komoly elismerést hozott számunkra. Ennek ellenére a Storyum ekkor még inkább egy projektként működött, majd 2021-ben új szintre lépett. Ekkor csatlakozott hozzánk Kiss Matyi (szintetizátor) és Zsigrai Klári (vokál), valamint az addig már a projekt részét képező tagokkal – Malík Tie Tibor (basszusgitár), Csáno Sifu Norbi (dob), Flaskár Raw Veroni (ének) és Janik Joe (gitár) – hivatalosan is zenekarrá alakultunk. A név maradt, hiszen a zeneszerző személye nem változott, és a névvel együtt az alkotói identitásunkat is tovább vihettük.
2022-ben megjelent We Are The Fire című albumunk, amely 2025-ben egy új kiadóhoz kerül. 2023-ban kiadtuk a Freedom albumot, és az év második felében elkészült a Köztünk nincs határ című kézilabda dalunk, amely szélesebb közönséghez is eljuttatta a zenénket. 2024-ben megjelent Álmokon át című, teljes egészében magyar nyelvű albumunk, majd az év második felében egy elektro-metál kislemezt is készítettünk, amelyen a Monoton című dal is szerepel. A történet itt természetesen nem áll meg – folyamatosan dolgozunk az új anyagokon, és izgatottan várjuk a következő kihívásokat.
A ti dalotok lett a Magyar Kézilabda Szövetség himnusza. Erről meséljetek kérlek!
Amikor megtudtuk, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség egy határokon átívelő kezdeményezést indít a magyar kézilabdázók összefogására, és ehhez zenét keres, úgy éreztük, érdemes megpróbálnunk. Az első demónk rögtön elnyerte az MKSZ tetszését, ami hatalmas lendületet adott nekünk.
Szerencsénkre a szövetség kifejezetten kemény stílusban gondolkodott, sőt, a metáltól sem zárkóztak el – így a Köztünk nincs határ tökéletesen passzolt az elképzeléseikhez. Miután hivatalosan is kiválasztották a dalt, nekiláttunk a végleges verzió elkészítésének, ami hatalmas élmény volt számunkra. Egyrészt újra együtt dolgozhattunk Cserfalvi „Töfi” Zoltánnal a szolnoki Denevér Stúdióban, másrészt élő szimfonikus hangszerelés is került a felvételbe a Budapest Scoring jóvoltából. Óriási megtiszteltetés volt egy olyan csapattal dolgozni, akik többek között a Star Wars zenéit is rögzítették. A Köztünk nincs határt végül 2024 januárjában mutattuk be Tatabányán, több mint 5000 ember előtt. Azóta pedig a Petőfi Rádió állandó lejátszási listáján is szerepel.
Tavaly jelent meg az első magyar nyelvű lemezetek, az Álmokon át. Milyen volt magyar nyelven dalokat írni? Mi volt az a momentum, amikor elhatároztátok, hogy angol helyett magyarra váltotok?
A Köztünk nincs határ volt az a katalizátor, amely végül bátorságot adott nekünk ahhoz, hogy a világ leggyönyörűbb nyelvén írjunk dalokat. Ez a dal mutatta meg, hogy magyar nyelven is képesek vagyunk olyan dalszövegek megírására, amelyekkel talán nem vallunk szégyent. Valójában magyarul sokkal nehezebb szöveget írni, mint angolul. Az angol nyelv hangzatosabb és – személyes véleményem szerint – egyszerűbb is, mivel nem rendelkezik olyan összetett ragozási rendszerrel, mint a magyar. A magyar nyelv épp a szépsége és komplexitása miatt hatalmas kihívást jelent dalszövegírás szempontjából, de éppen ettől olyan különleges.
Felvidéki zenekarként milyennek látjátok a magyar színteret?
Ha a hazai zenei színteret nézzük, azt rendkívül élőnek, lüktetőnek és energikusnak látjuk. Az első kisebb klubkoncertjeinket a Pardon Me! zenekarnak köszönhettük, és ezek a helyszínek nagyon hasonlítottak a cseh, osztrák vagy szlovák kisebb és közepes méretű klubokhoz.
Őszintén szólva, nekünk nagy szerencsénk volt: az első pár hónapot leszámítva szinte mindig nagy színpadon vagy akár televíziós műsorokban léphettünk fel. Ezek az élmények csak megerősítették bennem azt a benyomást, hogy a szakma rendkívül jó kezekben van – legyen szó hozzáértésről vagy profizmusról. Ami különösen tetszik, az a magyar zenei színtér sokszínűsége: szinte minden műfajban találni kiemelkedő előadókat, amire joggal lehetünk büszkék. És amit mindenképpen kiemelnék, az a kedvesség és emberségesség, amellyel eddig a legtöbb esetben találkoztunk. A zenei piacon dolgozók többsége elképesztően korrekt és tiszteletteljes – függetlenül attól, hogy épp Gesztivel készül fellépni az Arénában, vagy egy kávézóban pengeti a gitárját.
Érdekelne milyen a rockzenei élet Szlovákiában? És örülnék, ha ezt összehasonlítanátok a magyarországi lehetőségekkel.
Szlovákiában leginkább a felvidéki rockzenei életről tudok beszélni, mivel a szlovák zenei piacot nem ismerem igazán. Mivel a szlovák nyelvet nem igazán használom, nem is érzem, mit kellene keresnem a szlovák nyelvű zenékben, így nem is hallgatom őket. Viszont a felvidéki piacot össze tudom hasonlítani a magyarországival.
Sajnos az évek során drasztikusan csökkent a klubok és a fellépési lehetőségek száma a kezdő zenekarok számára. Ha egy banda nem képes önállóan megtölteni egy művelődési házat és abból fedezni a koncert költségeit, akkor rendkívül korlátozottak a lehetőségei. A szabadtéri rendezvények többsége ráadásul gyenge szervezéssel és teljes szakmaiatlansággal párosul, különösen a hangosítás terén. Nem véletlen, hogy egyre több ismert zenekar mondja vissza a fellépést, amikor megtudja, épp melyik felvidéki hangosítós csapattal kellene dolgoznia.
Ez azért különösen problémás, mert rengeteg kiváló szakember is van a régióban – például Ferenczi Kornél, a Kormorán hangmérnöke, és még rengeteg másik nevet is tudnék itt reggelig sorolni –, mégis sokan egy kalap alá veszik őket az önjelölt hangosítókkal. És mivel az önjelöltek olcsóbbak, így sokszor nem a szakértelem a mérvadó a szervezők szemszögéből. A felvidéki zenészek viszont minden tiszteletet megérdemelnek. Fantasztikus tehetségek vannak a régióban, akiknek a koncertjeire mindig szívesen járok – még akkor is, ha csak egy harmincfős klubban lépnek fel. Büszkék lehetünk rájuk, és külön elismerés illeti azokat, akik nagyobb nevet tudtak szerezni. Sajnos azonban ezt általában csak úgy lehet elérni, ha valaki Magyarországon is sikereket ér el.
Most Leanderékkel és a MobilMániával készültök turnéra. Két eltérő közegben mutathatjátok meg magatokat. Ti kinek ajánlanátok a zenéteket elsősorban?
A turné ütemterve már készül, az első állomásra pedig március elsején kerül sor a budapesti Backstage-ben, Zefiékkel közösen.Zenénket minden olyan zeneszerető embernek ajánljuk, aki szeret elmélyülni egy dalszövegben, többféleképpen is értelmezni azt hangulattól függően. Különösen azoknak szól, akik kedvelik a szimfonikus metált, valamint az elektronikus metált – utóbbi például a Monoton című dalunkban is megjelenik.
Most nyilván fontos a DAL2025, de ezen kívül milyen terveitek vannak erre az évre, illetve érdekelne milyen a zenekari működés abból a szempontból, hogy mennyire terveztek távolra?
A Dal valóban egy fontos mérföldkő számunkra, és minden pillanatát ajándékként éljük meg. Készülünk a turnéállomásokra, és szeretnénk még idén egy nagyobb önálló koncertet is adni. Nemrég jelent meg a Monoton című dalunk videoklipje, és már úton van a következő is – ez egy pop-rock stílusú dalunkhoz készül, amelynek címe Lesz még dal, és nekem személy szerint az egyik kedvencem. Emellett egy új album rögzítését is tervezzük még az idén, így bőven akad tennivalónk!
A hosszabb távú terveink között szerepel egy országos turné megszervezése, amely során több fesztiválfellépést is beiktatnánk. Fontos számunkra, hogy minél több helyszínen találkozhassunk a közönségünkkel, így nemcsak nagyobb városokban, hanem kisebb klubokban is tervezünk koncerteket.
Emellett szeretnénk továbbfejleszteni a produkciónkat mind zeneileg, mind látványban, hogy a koncertjeink még emlékezetesebbek legyenek. Új hangszerelési megoldásokkal kísérletezünk, és a színpadi megjelenésünk vizuális elemeit is frissíteni fogjuk. Dolgozunk új dalokon is, amelyek tovább erősítik a zenekar arculatát, és szeretnénk még jobban bevonni a közönségünket a munkánkba – például különleges közösségi média tartalmakkal, werkfilmekkel vagy akár közös szavazásokkal, ahol a rajongók is részt vehetnek a döntésekben.
Összességében egy izgalmas és mozgalmas év előtt állunk, tele új ötletekkel és lehetőségekkel!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
