Dayton, Ohio állam az a hely, ahol a noise színtér egyik gócpontját találhatjuk. Ez az elsőre átlagos amerikai város olyan nihilista borzadályoknak ad otthont, ahová normális ember fia még véletlenül se tenné be a lábát. Én már többször megkaptam a „van ennek a gyereknek valami baja” meg az „egyszer tuti öngyilkos leszel” címkéket életem során, tehát megfelelő alanya vagyok az ilyen kísérletező kedvű szonikus rémálmoknak. A Living Room ennek az egésznek az agytrösztje, pontosabban az a páros, aki az egész mögött van. A BIZZARO WARRIOR kiadó a főhadiszállása Justin Netherly és Matthew Reis duójának, akik 2018-ban kezdték el ezt az egészet, tehát viszonylag fiatalok még kiadóügyileg, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne szereztek volna ennyi idő alatt hírnevet maguknak a noise berkeken belül. Kiadványok tekintetében kifejezetten termékeny táptalaj ez a kiadó, kedvére válogathat mindenki, aki nem tud betelni az erősítők és torzítók tengerébe fullasztott frekvenciákkal. Az meg különösen izgalmas szokott lenni, amikor egy megosztott kiadvány formájában egy teljesen új projektet köszönthetünk e megátkozott rostán. Itt jön képbe a Suffering Brings Wisdom, akiknek ez az első szárnypróbálgatásuk, azonban nincs szégyenkezni valójuk. A Split 2022-ben méltó társaik a Living Roomnak, a hangrobbanás terroristái plecsnit ők is megkapják a homlokukra.
A Suffering Brings Wisdom személyzetét még ellepi a köd, nem tudni ki vagy kik állnak mögötte, én pedig szeretem, ha van egy kis titokzatosság a dologban. Mondjuk, akik ismerik a Crowbar munkásságát, azoknak ismerős lehet a név, ugyanis ez egyik daluknak a címe. A Living Room nyitja a sort a MASTER BLASTER RUNS BARTER TOWN című felvonással. Az első másodpercben tudtunkra adják, hogy kivel van dolgunk, talán az egész lemez legfülsiketítőbb frekvenciáival bombázzák szét fülkagylónkat. Ha vagyunk olyan elvetemültek, hogy maradunk, akkor belép a másik két elem, ami hozzájárul ehhez a nihilista barbarizmushoz.
Név szerint a dob és az ugyancsak égbekiáltóan letaglózó kiáltás. Mert ezt még vokálnak se lehet nevezni, itt bizony teljesen fékevesztett ordításoknak lehetünk a fültanúi, ami a már eddig is intenzívnek mondható hangképekbe további feszültséget csempész. És aztán ott van a dob, ami leginkább olyan ritmikákat dob (hehe) a hallgató elé, ami szintén a hangulat fokozására hivatott. Ha a negyedik perchez érünk, akkor a folyamatosan gyorsuló cinek játéka és az ütések egy elég hanyag, ám mégis hatásos blast beat formájában testesülnek meg. Ez az elem még felbukkan a további tételekben is. A cinek kifejezetten prominens szereplői a Living Room DNS-ének, talán itt fedezhető fel a legtöbb zeneiség. Különösen akkor, amikor a különösen fülsértő sistergést leváltja egy szabálytalanul búgó, pulzáló frekvencia. Mindezt tovább kíséri a már jól megismert kiáltozás és a dobok kiszámíthatatlanul vándorló lélektiprásai.
Egy olyan pillanat sincs, amire rálehetne sütni a kiszámítható címkét, és ez az egyik legérdekesebb kvalitása a harsh noise és úgy általában a noise stílusának. Nem csak végtelen sistergések megfejthetetlen halmaza ez, még ha elsőre annak is tűnik. Itt is ugyanúgy lehet progresszíven váltakozni a különböző frekvenciákon leledző hangok között, perszer csak akkor, ha tényleg mi vagyunk az urai annak a szerkezetnek, ami által ezeket életre hívjuk. Az öblösen búgótól az idegtépően magas sistergésig terjedhet a skála, a hangok manipulációja egy olyan részére hat az agyunknak, ami a legtöbbeknél harsány elutasító reakciót vált ki. Mégis vannak olyanok, akik megakarják érteni a féktelen nihilizmus himnuszait, sőt akár még imponál is nekik az, legtöbbször olyan okokból, amikre ők maguk se tudják a választ. A Living Room által előadott oldalon nem sok kapaszkodót kap a noiseban nem járatos fül, hiába van egy tradicionális értelemben vett hangszer a képben, a fő hangsúly a szürkén sistergő zajon van. Ha mindezek után még nem úgy néznénk ki, mint a borítón látható úriember, akkor itt van a Suffering Brings Wisdom oldala, ami ugyancsak egy elidegenítő mocsok képében manifesztálódik a szalagon.
Úgy gondolom, hogy még egy nem túl gyakorlott fülnek is fel fog tűnni az éles váltás a két előadó között. Egy sample és különösen kinagyított soundscapek fogadnak minket ezen az oldalon. A világ összes mocskát megkapjuk a nyakunkba, elénk tárva mindazt a féktelen, értelmetlen agressziót, ami társadalmunkat jellemzi. Együtt dolgoznak a bejátszások és a gyakran váltakozó, mélyről feltörő kakofónia. A szalagmanipuláció művészete gyakorlott kezet igényel, így nem is lennék meglepve, ha egy már jól ismert noise előadó új projektjét köszönthetjük a Suffering Brings Wisdomben.
Túlságosan élesnek nem nevezhetőek a hangok, azonban eszméletlenül vastag, fémes textúrájuk van, ami társul egy mélyről jövő frekvenciával. Ha mindehhez hozzáadjuk a gyakori váltakozást, akkor talán megértjük, hogy bőven lehet olyan hajmeresztő egy ilyen stílusú harsh noise, mint a különösen fülsértő társai. Na persze ez elől sem menekülünk. Az ISOLATED különösen élesen változtatja szinte másodpercenként a képet, mindez egy idő után hagyományosabb értelemben vett zajként kel új életre. Mindezen hangképek között megbújnak valódi gyilkosságok felvételeiből részletek. Ezek általában a legintenzívebb pillanatokat tárják elénk egy-egy tizedmásodpercre. Kicsit olyan érzetünk lehet, mintha rendkívül gyorsan váltogatnánk csatornákat a TV-n, mindez egy végtelenül dinamikus játékosságot ad az őrületbe hajló hangképződményeknek. Két szögesen eltérő szereplőt kapunk tehát, akik tökéletesen kiegészítik egymást a kazettán. Noha a Living Room legkiválóbb matériája szerény véleményem szerint az 81 Songs albumon van, itt sem vall szégyent. Ez az egyetlen oka annak, hogy egy ponttal kevesebb lett a végső konklúzió, mégis úgy gondoltam, hogy a Split 2022-t citálom a nagyérdemű elé, mivel nagyszerű példája annak, hogy sokrétű és változatos világa ez az extremitásoknak. Csak saját felelősségre fogyasszátok!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
