Amikor kezdő rockerként igyekeztem ismerkedni a műfaj különböző válfajaival, még nem volt internet. De nem csak internet nem volt. Akkor még új zenéket három úton ismerhettünk meg. A szerencsésebbek a parabolaantennán(!) fogható MTV-n keresztül ismerkedhettek meg a friss dalokkal, aztán ott voltak a haverok ajánlásai, de a kilencvenes évek közepén itthon a Metal Hammer (ma HammerWorld) volt az irányadó. A korosztályomban nem vagyok egyedül azzal, hogy a lemezismertetők alapján ismerkedtem meg a lemezekkel. Abban az időben elejétől a végéig kiolvastam minden lapot, de az új zenékhez a recenziók adták az igazi iránymutatást. Azok közül is Uzseka Norbi, Lénárd Laci és Szarka Joseph írásai álltak a legközelebb hozzám. Bevallom, hármójuk írásai nagyban formálták is az ízlésem, így sajnáltam, amikor Joseph már nem írt a lapba. 

Nagyon örültem, amikor a lap megújulása során visszatért és olyan különleges írásai emelték a HW színvonalát, amik nemrég könyv formában is napvilágot láttak. Ez nagyjából egybeesett azzal, amikor személyesen is megismerkedtünk és mesélt az ilyen irányú terveiről is. Követtem a részleteket, amiket megosztott és azok alapján nagyon vártam, hogy végre kézbe vehessem a kötetet. Az meg a hab volt a tortán, hogy Joseph személyesen adta át egy baráti beszélgetés keretében. Nem mondhatom, hogy személyes ismeretségünk régre nyúlik vissza, számomra valamiért mégis olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Nagyon tisztelem, amiért lelkesen támogat művészeket, és túlzás nélkül mondhatom, hogy az Ő írásai is szerepet játszottak abban, hogy 2022-ben már tizenöt éve lesz, hogy a Fémforgács keretein belül jelennek meg írásaim.  

Az is táplálja a lelkesedésem, hogy nagyon sok közös pont van a kedvenceink között. Ezek egyike a Mudfield zenekar és a Nem kell című daluk, ami eltérő okból, ám hasonlóan “kulcsdal” számomra is.

“falak nélkül magamat akarom/látni tényleg szárnyalni szabadon”

Ezt az idézetet választottuk a legnagyobb lányunk iskolai karácsonyi ajándékának, amikor egy idézet vagy versrészletet kért az osztálytanítójuk. Ebben a sorban hatalmas erő van. A fejezetek közül talán a Queensryche Best I Can-jéről írt – az ars poeticáját legjobban bemutató – az, ami leginkább megérintett azzal, hogy a küldetése mellett a személyes háttérről is olvashattam. 

Számomra az is különleges élmény volt ebben a könyvben hogy betekintést nyerhettem a kiadói, illetve a zeneművészeti háttérmunkákba, valamint abba a különleges viszonyba, amit a kedvencei és az általa támogatott, menedzselt vagy csupán az általa kiadott lemezek, előadók bandák iránt érez. Nagyon különleges volt az olvasás során átélni, ahogy például a Leanderrel kapcsolatos viszonyáról, a lemezek megjelenésének hátteréről, illetve ugyanígy a már említett Mudfield meg a Meristem mögött álló Barkóczi Bencével való viszonyáról. Nem kevésbé adott élményt a Nomad-ról és Cicóról, valamint a Tér-idő zenekarról vagy épp a Polonkai Tamással (Pearls Of Long Loved Years) való kapcsolatáról szóló fejezetek olvasása.

Annyira különleges és magával ragadó az a szerénység, ahogy még most is rajongóként áll hozzá ezekhez a különleges zenészekhez, hogy úgy gondolom, aki még kevésbé rajong például Leander művészetért az itt olvasható élmények és gondolatok hatására más hozzáállással tud közelíteni a dalaihoz. Ezen kívül nagyon különleges Joseph zenéhez fűződő viszonya vagy hozzáállása, amit leginkább a Grungery-n olvasható 2015-ös interjújában is olvasható, azaz “visszaadni valamit abból, amit gyerekkorom óta a zenétől kapok”. Azt gondolom, hogy ez követendő példa mindenkinek, aki egy kicsit is a magáénak érzi az undergroundot, illetve a rockzenét. Azt gondolom azért is tudtam ennyire kapcsolódni a Kulcsdalokban leírtakhoz és azért érintett meg ennyire, mert én is igyekszem segíteni a Fémforgácson, illetve most már a Fáklya rádiós műsorunkban is. Szóval Joseph egy példakép számomra és köszönöm, hogy ismerhetem.

Egyetlen hiányérzetem van csupán. Nagyon jó lenne, ha a könyvben szereplő kulcsdalokból egy lejátszási listát is kapunk, ami a zenei aláfestést biztosítja az olvasáshoz, mondjuk egy QR kóddal. De igazából ehhez sosincs késő, ugyanakkor a másik oldalról meg ez csupán kényelmi kérdés és elvenné a felfedezés örömét, amiben nekem már volt részem a könyvben szereplő dalok kutatása során. Szóval könnyedén lehet új kedvenceket avatni vagy akár a régiek közül is találni kihagyott dalokat. (UPDATE: a cikk megírása és beidőzítése után, de még a megjelenés előtt meghallgatásra talált a kérésem. Köszi!)

Zárásul mit mondhatnék még? Szinte biztos, hogy még sokszor elő fogom venni ezt a könyvet, valószínűleg nem elejétől a végéig olvasom el újra, hanem célzottan egy-egy előadónak a életművét, dalait keresve. 

Ki kell emelnem még egy nagy erényét a könyvnek. Amellett hogy rengeteg kiváló előadóval, azok kiváló lemezeivel és dalaival ismerkedhetünk meg és mindegyikhez tartozik valami olyan mozzanat, amivel a szerző életébe, gondolataiba is bepillanthatunk és ez még közelebb hozza. Minden tiszteletem érte, hogy számos olyan nagyon-nagyon személyes emlékeket is megosztott Joseph, amelyeket talán csak nagyon kevesen tettek volna meg, de így lett kerek ez a mű. Nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy párhuzamosan angolul is elkészült a mű, illetve azt is meg kell említeni, hogy Mester Csaba (The Bedlam) csodálatos grafikákat készített az egyes fejezetekhez és készült egy gyűjtői kiadás is, amihez a Kulcsdalok valamennyi grafikája külön lapon megtalálható és azt teheted a borítónak, amelyiket szeretnéd. Megtaláljátok a Libri boltokban, de itt is megrendelhetitek: https://szarkajozsef.hu/bolt/

Már e-bookként is elérhető: https://www.ekonyv.hu/kulcsdalok