A hírek szerint sajnos az utolsó köreit futó, jövőre bezáró, szegedi Jazz Kocsma adott helyszínt eme kellemes decemberi estén Makó Dávid “önálló estjének” – ezt, hogy értsétek: a The Devil’s Trade immár egy háromfős bandaként létezik, de jelen klubkoncertet Dávid (a régebbi, avagy eredeti) egyszemélyes felállásban hozta le. Többedmagammal bőven időben érkeztünk, hogy a lehető legjobb asztalt hódítsuk meg, ami szerencsére meg is valósult: gyakorlatilag közvetlen a színpad előtt foglaltunk helyet. Egyébként a hely apránként egészen meg is telt a koncertre, többeknek csak állóhelyek jutottak már. Én nagyon izgatottan vártam a koncertet, ugyanis egyrészt hosszú évek óta nem volt The Devil’s Trade koncert Szegeden, illetve a személyes bakancslistámon is rajta volt, hogy hallhassam élőben. (Részben mert több ismerősöm is nagy elismeréssel számolt be a Fekete Zaj fesztiválos élményeiről.)

A koncert elején főképp a What Happened to the Little Blind Crow és a The Call of the Iron Peak lemezekről válogatott össze dalokat Dávid, mint például: a Dead Sister, 12 to Die 6 to Rise, Your Own Hell és Három Árva. Külön örültem, hogy a számok között Dávid olykor egész hosszasan mesélt például humoros szegedi élményekről, egyes dalok hátteréről és inspirációról (pl. hogy jön a képbe az amerikai 16 Horsepower banda a képbe), és elhangzott néhány igazán kemény sztori is – ezekről nem áll szándékomban beszámolni, ez maradjon meg, mint egy kollektív emlék, de ha valakit nagyon érdekel: tessék a legközelebbi koncertre elmenni! 

A koncert második felében főképp a 2023-as Vidéken Vannak Idebenn lemezről érkeztek dalok – ennek személyesen én nagyon örültem, hisz’ a Vidékek Vannak Idebenn volt amin keresztül találkoztam a bandával, plusz például a címadó tétel nagy kedvencem volt tavaly. Sokat hozzátettek a sztorik az elhangzott számok elmélyítéséhez, és egyébként is, Dávid nagyszerű élőben! Az egész zene erősebb és elevenebb hat élőben, mint magukon a lemezeken; és teljesen csontig hatol mind hangzásban és mélységében. Az Új hajnal már nem jő alatt úgy éreztem, hogy teljesen elkapott a flow-élmény és csak annyit gondoltam magamban: “ne legyen még ennek vége!”. Egy dolgot sajnálok csupán, hogy néha volt némi alapzaj a közönség felől… egy ilyen koncertre ne vedelni tessék már jönni… (Sajnos nem először, és nem egy helyen éreztem már idén, hogy egyesek helyszínt tévesztettek.)

És hogy még pár szóban összefoglaljam: én nagyon-nagyon élveztem a zenét, a történeteket, és a koncert utáni beszélgetéseket. Dávid lehengerlő élőben, elképesztő mire képes a hangjával és egy szál gitárral / bendzsóval kísérve (persze voltak ott szép számban effekt-pedálok is). Köszönjük a lehetőséget, köszönjük a kiváló hangosítást is, és reméljük lesznek még itt délen The Devil’s Trade koncertek.