Jairo „Tormentor” Guedz egy vérbeli brazil metal arc. Akik nem ismernék azoknak röviden csak annyit, hogy ő volt az a srác, aki Andreas Kisser előtt 1985 és 1987 között a Sepultura szólógitárosa volt. Ő játszotta fel a Sepu 1985-ben (öt nap alatt rögzített) megjelnt Bestial Devastation EP-jének, valamint az 1986-os Morbid Visions debütáló albumának koszos thrash/death témáit. Jairo ezek után olyan csapatokban tűnt fel, mint a rövid életű Guerrilha projekt, a The Mist és az Eminence. Jelenleg a Metallica Cover Brazil nevű Metallica tribute zenekarban basszusgitározik, és a death/groove metalos The Southern Blacklist-ben gitározik. Most pedig The Troops Of Doom nevű új zenekarával tért vissza, amin jócskán visszakanyarodott korai Sepulturás éveinek hangulatához, illetve kedvenc zenekarai, a Slayer, Sacrifice, Possessed és a Celtic Frost hagyományaihoz.
Troops Of Doom… Gondolom erre a névre sokan felkapják a nevüket, hiszen ez a dal volt a Sepultura „Morbid Visions” albumának legnagyobb slágere, és ha jól tudom még most is ott van koncertjeik repertoárjában. Jairo gondolom egy „The” jelzővel kiegészítve jogosan választotta ezt a nevet, hiszen hozzá fűződik ez a dal. Debütáló The Rise Of Heresy EP-jét nem kisebb nevekkel készítette el, mint a híres grafikusművész – aki az EP borítóját is készítette – , Marcelo Vasco (Patria, Mysteriis), gitáros, Alex Kafer (ex-Necromancer, Explicit Hate, Enterro) énekes-basszusgitáros és Alexandre Oliveira (Tianastácia, The Southern Blacklist) dobos. EP-jükre négy saját dal és két klasszikus Sepultura szám (Bestial Devastation, Troops Of Doom) feldolgozásai kerültek fel.
A nyitó Whispering Dead Words vészjósló intrója után egyből lecsapnak ránk a jellegzetes darárlós thrash/death gitárok, amik minden ős Sepurásnak 100%-osan be fognak jönni, főleg, hogy még egy jó ízű Slayer-es South Of Heaven hangulatot idéző témát is beszerkesztettek a dal közepére. Az ezt követő Between The Devil And The Deep Blue Sea inkább a ’90-es évek ős thrash dühöngő, robbanékony vonalát követi. Azért ezekből is jól kivehetőek a hatások jelei, melyeket most annyira nem is elemeznék… Nagyjából ugyanez mondható el a The Confessional kapcsolatban is, igaz itt már van egy kis csavar a dalban. A brutál gyors, illetve középtempós thrash részek itt kaptak egy kis agresszív (Celtic Frost) blackes vonalat, amik megfelelő egyensúlyt kölcsönöznek a dal rideg dinamikájának.
Negyedik saját daluk a The Rise Of Heresy egy izzó groove / thrash metal kavalkádot ad, melyben újfent megelevenedik a korai Sepu és minden egyéb más hatás szellemisége. Azt is mondhatnám, erősen érződik rajta a Schizophrenia album lendülete és beteges veszettsége. Azt nem tudom Jairo kiválása idején még mennyire folyhatott bele ennek a lemeznek a munkálataiba, de a témák nagyon emlékezetesek. Ahogy mondtam az EP-re felkerült két Sepultura szám, a Bestial Devastation és a Troops Of Doom feldolgozása. Mit is mondhatnék: GYILKOLNAK! Ennek a két dalnak 35 év után is olyan hatása van, mint egy-egy éles torpedó… riffeik jönnek és lerombolnak mindent. Újrajátszva, újhangzása is azt hozzák, amit hozniuk kell. És ezt hozza az egész The Rise Of Heresy, aminek hallgatása közben minden ős Sepultura rajongó örömkönnyekben sírja el magát.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.