Annak ellenre, hogy a finn Thergothon csupán röpke három évig működött, a Skepticism és az Evoken mellet simán nevezhetjük őket a funeral doom műfaj egyik úttörő – és meghatározó – csapatának. Zenéjüket az ultra lassú, mélyre hangolt, egyben monumetális és erős riffek, a minimális gitárszólók és a még mélyebb öblös énektémák határozták meg, amik abszolút védjegyeikké váltak, egyben hatását fejtette ki számos későbbi (nem a csak finn vonalon ismert) goth, doom, death-doom és death bandára.
A zenekart 1990-ben alapította Niko Skorpio énekes-billentyűs, Jori Sjöroos dobos-énekes és Mikko Ruotsalainen gitáros. Kezdetben death metal bandának indultak, de hamarosan a doom lassabb fokozatra kapcsoltak. A hattyúdal életű zenekar működésének három évében (1990 – 1993) mindössze két demót adott ki, és mire első nagylemezük a Stream From the Heavens 1994-ben megjelent, addigra már közel egy éve fel is oszlottak, tagjai pedig addigra már más projektekben játszottak, de ez már egy másik történet lenne.
Szóban forgó első demójuk a Fhtagn nagh Yog-Sothoth elkészülése amellett, hogy erősen okkult és Lovecraft befolyással bírt – főleg szövegei tekintetében -, annak köszönhető, hogy a srácok nem igazán találták túl lassúnak, illetve bizarrnak a Black Sabbath, a St. Vitus, vagy a Candlemass klasszikus doom vonalait. Ők a példaértékű lassú riffeket még lassabbra és extrémebre fogták, amik mellé az elvontabb pszichedélia és progresszív rock vonalait is bevonzották zenéjükbe. Ezek hatására megszülettek az organikusnak is mondható funeral doom dallamaikat, melyeket első ízben ezen a négyszámos demójukon tárták a nagyvilág elé.
Oh, hogy micsoda riffek voltak ezek! Már a demót indító Elemental felér egy misével. A mára már ikonikussá vált lassan vánszorgó, gyászos dallamaik szó szerint a szenvedés satujába szorítják a kíváncsi, meghasadt szívet. Daluk túlvilági hangulata és egyben monoton, monumentalista dallamvezetése azóta már számtalan bandánál (neveket most szándékosan nem akarok említeni) visszaköszöntek, de még így is – most is, sivár demós-hangzásukkal csontig hatoló borzongást tudnak okozni. Azt hinnénk, hogy ezt már nem is lehet fokozni… tévedtünk. Az ezt követő Evoken és a Yet the Watchers Guard ez eddigieknél is még lassabb, még zordabb hanghordozással kongatjék meg a vég hangjait. Niko Skorpio hörgős, haldoklós énektémáiban pedig egy haldokló haláltusáját hallgatjuk végig. Szinte már fájdalmas és egyben gyönyör teli, ahogyan ez a túlvilági hangulat a hatása alá von. A záró The Twilight Fade sírból szóló fagyos gitárjai és a még fagyosabb billentyűinek sírása nem engednek szabadulást a halál karmaiból, ekkorra már tudjuk, hogy végleg elvesztünk.
Kis adalék még a tagokról. Jori Sjöroos és Niko Skorpio 1994-ben alapította meg alter, avant-garde rock vonalas This Empty Flow nevű zenekarát, amivel 2011-ig hat albumot adtak ki. Jori Sjöroos jelenleg az inde-rock pop/punk vonalú Magenta Skycode nevű projektjét viszi, Niko Skorpio pedig a mai napik tevékenykedik különböző elketro, dark formációkban, emellett lemezkiadót működtett és zenekaroknak készít albumborítókat. A demón gitározó Sami Kaverit (a demó után 17 évig teljesen felhagyott a zenéléssel) ma a suomi rock Råwstahl gitárosa.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Egyik kedvenc demóm. Szerintem a nagylemez már nem lett ennyire hibátlan!