Akár egy matrózt a morajló tenger, vagy egy veteránt egy elhaladó helikopter úgy engem is meg tud hatni a death metal sokarcú stílusvilága. Ha meghallom a hörgést, a vastag hangzású gitárok riffjeit, a dobok váltakozó iramú ritmikáját az számomra is legalább akkora hívószó, mint a fent taglalt egyéneknek az ő szenvedélyeik tárgya. Mert ez igazi szenvedély, amióta tudok a létezéséről, azóta nincs megállás, nincs olyan, hogy ráuntam a stílusra és annak jellemzőire. Valamilyen formájában mindig elkísért eddigi életem során ez a nagyszerű zsáner. A lengyel Toughness egy nagyon érdekes és egyéni stílusát választotta a halál fémnek. 2020-as alapításuk óta egy demo és a mostani írásomban taglalt bemutatkozás található a repertoárjukban. Stílusukra sok korábbi banda volt hatással, a szinte már kötelező nevek mellet, úgy mint az Incantation vagy a Morbid Angel megjelenik a finnektől furcsa képződménye, a Demilich, a jazz világát megidéző Atheist és a portugáloktól a Grog brutális szelleme is. A csúf varangy vokál, a szétesőben lévő, szaggatott vonalat leíró gitártémák valamint a progresszió nagy hatással voltak a The Prophetic Dawn írása közben. Ezek persze csak referenciák, útmutatások, kópiáról szó sincsen, ahhoz túl egyedi módon nyúlnak a hangszereikhez a Toughness tagjai. Ki is fogjuk vesézni ezt a szokásos bandafotó után.
A Misanthropy Within Transcendence baljóslatú gitártémái és hörgése vezetnek be minket az ősi civilizációk misztikummal teli tanaiba, történeteibe. Kacskaringósan, furcsán fonódnak a gitárból a különböző ritmikájú riffek, amire a dob és az ugyancsak higanymozgású basszus is rátesz egy lapáttal. Bartek Domaánski behatóan tanulmányozta a finnek zenei életművét demostul, albumostul és utána ráhúzták a saját stílusukat. Minden olyan jó értelemben vett különcséget átvettek tőlük, ami a mai napig különlegessé teszi a Demilich által megalkotott zenei összképet. Lukasz Wojtowicz ebben remek partnere, aki a ritmus gitáron erősíti a Toughnesst. Ha külön a dobos Damian Jaworski játékára figyelnék, akkor lehet, hogy egy teljesen más zenei felépítésű albumot képzelnék köré. Szó se róla még mindig a death metal stílusán belül keresném a megfelelő ruhát, de egy jóval technikásabb változata után erednék, itt jelenik meg leginkább az Atheist és a Cynic ritmusképlete. A basszus a másik ahol mindez testet ölt, remekül hallható és milyen jó is, mivel élvezet hallgatni Ziemowit Chalchinski játékát. Sokszor egészen lágy futamokat ír le, amik teljesen külön életet élnek. Ezt leginkább a Forsaken Entityben és a The Infernal Travelings tételekben érzékelhető. Mindenre gondolnék, csak arra nem, hogy ezek egy halál fém albumban megszólaló dallamok…merész és ambíciókkal telve nyúl a hangszerhez. Mindennek a végén nagyon meghálálja a lemez a munkáját.
Maguk a dalok mégsem a fentebbi bandák olcsó kópia érzetét keltik bennem. Az a fajta földöntúli érzet nincs meg a Toughness zenéjében, mint ami a finnekében megvolt. A Demilich hangzására jellemző az, hogy szinte fordítva tekerik a riffeket és ezáltal olyan érzetet keltenek, mintha az ellenkező irányba menne a lemez, ezáltal egy avant-garde megközelítésű csodabogárral lesz dolgunk. A modernebb bandák közül a Chthe’ilist neve jutott eszembe a hallottakról, annak egy kevésbé fojtogató formája. Itt nincs meg az a fajta progresszió, és jazzbe hajló ritmusszekció sem, pár fokozattal egyszerűbbek és fogósabbak a dalok, de senki se gondolja, hogy a Toughness tagjai dinófarkakon lecsusszanva térnek haza barlangjaikba. Több kapaszkodót és fogódzót kapunk, ami könnyebben emészthetővé teszi. Komplex struktúrák, ötletek garmadája teszik érdekessé és izgalmassá a The Prophetic Dawn által alkotott összképet. Váltakozó intenzitással zúdítják ránk a hajlított riffeket, komplex ritmikákat, ahol a 4/4-es ősütemet dobhatjuk a kukába. Emiatt egy hevesen pulzáló módon támad minket a Toughness lemez, ahol egyre másra váltakoznak a témák. Ez a kissé csapongó érzet megmarad a lemez végéig, néhol nagyszerűen összekötve az egymás után érkező motívumokat, néhol viszont nem elég stabil a híd, emiatt hajlamos egy kicsit összeesni a muzsika.
A megvalósításba ugyan csúsznak hibák, nem mindenütt sikerül megoldást találni a különböző témák átkötésében, de ezek számottevően nem vonnak le az értékéből a The Prophetic Dawnnak. Legnagyobb erénye pedig az, hogy mindig új dolgot lehet benne felfedezni, emiatt sokszor vendégünk lehet a lejátszóban. Tele van ötlettel a Toughness és a ritmusszekciónál eszembe jutó Athesit által képviselt színvilággal ezt a tárházat akár még tovább is növelhetik. A leírt basszusfutamok, a dobok komplexitása mind ebbe az irányba mutatnak, egyáltalán nem lennék meglepődve, ha a végül egy kicsit elvontabb Demilich–Atheist kombinációt kapnánk egy-két lemez múlva, természetesen mindezt a saját stílusukban előadva. Ez a legoptimistább szcenárió a részemről. A lengyelek zenei tudása már most is kimagaslik a kortársaik közül, egyedül a dalszerzés terén kell még csiszolódniuk. Hangszereiknek már a mesterei, de még látok potenciált bennük. Ami a másik hatalmas előny, hogy nem mennek el a túlzásba vett technikás megközelítés felé, ezáltal nem csak nekik, de a hallgatónak is érdekes lesz az amit hall. Érdemes lesz követni ennek a bandának a jövőbeli pályafutását, mert szerintem csont nélkül képesek lesznek egy 10 pontos lemezt készíteni, ha tovább haladnak a kijelölt úton. A Toughness ráadásul egy olyan szeletét választotta ennek a zsánernek, ami még nincs túltelítve és így könnyebben kerülhet rájuk a reflektorfény. A death metal fanokon túl a kissé technikásabb, progresszív zenéket kedvelő arcoknak is simán ajánlható a The Prophetic Dawn. Kellően kifinomult ugyanakkor nem felejti el honnan érkezett. A brutalitás szimbiózisba kerül a komplexitással.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
No, ez most kellemes utazás volt a zenekar részéről, s a tolmácsolásodban. Rég hallott emlékeket idéz fel, de mégis másképp’. 🙂 Thanx az aajánlót.
Felülnek a nosztalgiavonatra, de kevésbé ismert pályákra vezetik a szerelvényt. No problemo amigo. 🙂