A 1914 és a Katla budapesti fellépése elsőre egy szokatlannak tűnő párosítás, ami már a beharangozásakor sejtette, hogy nem egy könnyed kedd esti galopp várható az Analógban. Pontosan így történt, ahol a doom, sludge és blackened death metal találkozása két különböző oldalról mutatta meg ugyanazt az emberi sötétséget.

Az estet felvezető, 2018 – tól aktív dán Katla talán nem a legismertebb a színtéren, de a nyers hangzásuk egyszerre idézte a sludge metal súlyát és a klasszikus doom melankóliáját. Talán a legjobban Peti fogalmazta meg azt róluk: ők a Conan józan(abb) kistestvérei.

A súlyos riffek, a karcos-koszos hangzás és a nyers energia megvoltak, ami mellett mégis áradt valami szerethető, közvetlen hangulat is. 

A Scandinavian Pain dalai nálam élőben jóval erősebben működtek, mint azt a stúdiófelvételek alapján véltem. A zenekar közvetlensége és látható lelkesedése hamar maga mellé állította a közönséget, miközben dalaik kellő komorsággal és súllyal nehezedtek a térre.

Az este egyik izgalmas etűdje volt, a “Dead Lover”, amit az 1914 gitárosával, Oleksa Fisyuk közreműködésével játszottak el nálunk is.

A színpad átrendezése után az est főszereplői vették birtokba a teret. Az 1914 továbbra is az első világháború borzalmaiból építi fel egyedi hangzásvilágát, ami élőben különösen erős hatást kelt. A zenekar teljes koncepciója a Nagy Háború köré épül, dalaik valós csatákból, katonai naplókból, levelekből és történelmi eseményekből merítenek, katonai hangminták, a súlyos riffek és a sötét atmoszféra a vérvörös, baljós hangulatú megvilágítás egy pillanat alatt stilizált lövészárokká változtatták a koncerttermet is.

A zenekar 2025-ben megjelent új albuma, a Viribus Unitis a túlélés, a bajtársiasság és az emberi kitartás témáit helyezi előtérbe, miközben megőrzi azt a nyomasztó hangulatot, amely miatt a 1914 az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb extrém metal zenekarává vált. A koncert ereje nem pusztán a technikai pontosságban rejlett, hanem abban az érzelmi töltetben, amely minden dalból áradt és ami különös kettősséggel is hatott szerintem sokunkra a teremben. Miközben dalaik az első világháború borzalmait dolgozzák fel, lehetetlen nem gondolni arra, hogy egy ukrán zenekar áll a színpadon, amelynek tagjai egy jelenleg is háborúban álló ország mindennapjaiból érkeznek. A történelmi tematika így akaratlanul is jelen idejűvé vált. Emiatt a dalaik akaratlanul is új jelentést kapnak. 

Az este dramaturgiája végül az érzelmi analógiáival működött jól, ahol a Katla a személyes, belső démonokkal -kilátástalanság, súlyos érzelmek, emberi esendőség –  operált, míg az 1914 ugyanezt mutatta meg történelmi léptékben a félelem, veszteség, trauma, túlélés témáinak feldolgozásával.