Annak ellenére, hogy a Warkings az előző négy lemezét négy éven belül adta ki és mindegyik elég jó lett, örülök, hogy most többet vártak az ötödik megjelenésével. Két és fél év telt el, közben 2024-ben megvolt a banda első headline európai-turnéja, melynek keretében március 2-án Budapesten is felléptek és adtak fergeteges koncertet. Tehát azt lehet mondani, hogy egyre ismertebbek, népszerűbbek Európában, amit jövőre egy co-headline turnéval folytatnak majd a Visions of Atlantis társaságában – a „Pirates & Kings Over Europe” elnevezésű körútnak 2026. március 5-én szintén lesz budapesti állomása.
Az Armageddon lemez első klipes dala az intro utáni címadó volt, ami az egyik legjobb, legerősebb dal a korongon. Nagyon örülök, hogy Morgana Le Fay énekesnő most is legalább akkora szerepet kapott a dalokban, mint az előző lemezen – és a károgása, hörgése mellett a tiszta énekéből is legalább annyit kapunk. Valamint az is megállapítható, hogy ezen a lemezen található eddig a legtöbb vendégszereplés: a Genghis Khanban az Orden Ogan főnöke, Seeb Levermann, a Hangman’s Nightban a Dominum énekese, Dr. Dead vendégeskedik, míg az utolsó, Stahl Auf Stahl a teljes Subway to Sally zenekarral közösen készült. Mindenképp megemlíteném, hogy vannak számok, melynek témái átfedésben vannak a nemsokára érkező új Sabaton korongon található dalokkal, sőt, az új Bloodboundon is lesz olyan sztorijú dal, ami az előző kettőn is megtalálható. Tudom, hogy ilyen esetekben felesleges egymáshoz hasonlítgatni az adott zenekarok dalait, de egy-két helyen fogok megjegyzést tenni majd erre. Mint például egyből most, a Genghis Khan esetében – mert akármennyire is jó lett ez a dal is, a Sabaton Dzsingisz Kánhoz kapcsolódó Hordes of Khan dala nekem sokkal jobban tetszik. Míg a Hangman’s Night, mely itt is a Templomos lovagokról szól, nekem valamelyest jobban tetszik, mint a Templars a Sabatontól.
Nagyon örülök, hogy Morgana kapott egy teljesen önálló dalt és annak a felvezetését is – Morgana’s Incantation, majd utána a Circle of Witches – korábban is említettem már, hogy ha ilyen eset fordul elő, hogy egy másik, általam imádott, kedvelt banda dal- vagy lemezcíme feltűnik, akkor nálam akarva-akaratlanul is megidézi az adott dalt –, mint most is, főleg, hogy a Circle of Witches véleményem szerint a Grave Digger egyik legjobb száma, nem akármilyen klippel megfűszerezve. De aggodalomra semmi ok, Morgana tökéletesen elviszi a dalt a Warkings irányába és a lemez ugyancsak egyik legjobb dala lett (itt is) a Circle of Witches – rövid, pörgős, gyors, lendületes, menetelős, melyben felváltva halljuk a boszorkányt és a boszorkány „tiszta” hangját – ütős dal lett, kár, hogy nem kapott klipet. A Troops of Immortality egy nagyon érdekes sztorit dolgoz fel, mely a perzsa elit nehézgyalogság egységére utal, akik pontosan tízezren voltak és ha meghalt vagy megsérült közülük valaki, egyből egy új katona állt be a helyére. Maga a nóta is remek, fülbemászó refrénnel.
Ugyancsak érdekes lehet utánanézni, hogy kik is voltak azok a varégok, akikről a Varangoi dal szól, mely szintén egy elég jó szám az albumon az epikus kórusokkal megtámogatott refrénjével – ami egyébként bármelyik dalnak jól áll, ha hasonló koncepciójú bandákról beszélünk. A kötelező ballada sem maradhat el, mely most a Here Comes the Rain formájában hallható és az elmúlásról szól, hogy aztán lezárjuk a lemezt a német/angol nyelven előadott Stahl Auf Stahl bónusz trackkel, ami nem egy tipikus Warkings-dal, de működik, a veterán német Subway to Sally zenészei, a hegedű, a tekerőlant sokat hozzáadnak az élvezhetőséghez – kicsit már Feuerschwanz-os beütésű. Mehetett volna teljesen németül a dalszöveg, mert a Warkings énekesének sem lett volna vele gondja. Viszonylag hamar eltelik ez a kicsit több mint 40 perces játékidő.
A banda tagjainak teljesítménye most is kiváló. The Tribune, azaz Georg Neuhauser hangja ismét csak fantasztikus, a Crusader gitárszólói bitang erősek, nem semmi ez a vastag megszólalás és teljesítmény (koncerten is!) egy gitárral. A Viking és a Spartan pedig tökéletesen, betonbiztosan szolgáltatják az alapokat a zenéhez. A kosztümök, jelmezek igényesek és kiválóan illenek a koncepcióhoz, koncerten nagyon megdobják a látványvilágot. Az album hangzása, producerelése, keverése, masterelése erőteljes, tökéletes. A borítót és a szövegkönyvet most Havancsák Gyula helyett Sallai Péter készítette, de úgy gondolom, hogy mindkét hazai grafikus nagyon profi, minőségi, hibátlan munkákat tesz le az asztalra, így gyakorlatilag mindegy, hogy melyikük csinálja, mert nem adnak ki gagyi, átlagos munkát a kezeik közül. A borító ennek megfelelően most is igazán impozáns lett.
A Warkings most sem okozott csalódást, jó lenne elmenni a jövő évi pesti bulira megnézni őket újra, mert koncerten is brutál teljesítményt és látványt produkálnak. Az Armageddon pedig legalább olyan jó lemez lett, mint az előző Morgana. Ah-hu!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
