Harmadik nagylemezével jelentkezett tavaly az epikus, melodikus power metalt játszó, osztrák-német zenészekből álló Warkings. A misztikus, kosztümös, történelmi koncepcióhoz adtak egy résznyi fikciót is, majd pedig ennek jegyében 2018-ban kiadták első, Reborn lemezüket, mely egyből felkeltette az érdeklődésemet a banda iránt. A lemez nem is okozott csalódást, remek power/heavy metal dalok sorjáztak rajta, nekem a kedvencem egyértelműen a The Queen of the Damned (Melissa Bonny) vendégeskedésével készült Sparta lett (a lemezre felkerült verzión még Mr. Debauchery énekelte fel a hörgős részeket, a klipben és a koncerteken azonban már Melissa Bonny szerepelt). Aztán a tavaly kiadott folytatásban (Revenge) sem hagyott alább a minőség és megírták számomra az eddigi legjobb dalukat a Battle of Marathon képében, de a Maximus vagy a szintén a Queen of the Damned vendégeskedésével elkészült Odin’s Sons dalok sem piskóták. Így izgatottan vártam, hogy milyen lesz a harmadik lemeze a bandának.
Nagyon megörültem, mikor megláttam a dallistában a Sparta-Part II. című dalt, de sajnos ezúttal elmaradt Melissa Bonny vendégeskedése, és nem csak ebben a számban, hanem az egész albumon. Helyette kaptunk egy másik vendéget, a lemez egyik legjobb dalában (Spartacus) ugyanis ezúttal a Lord of the Lost frontembere, a The Lost Lord harsh vokálját hallhatjuk. Bitang jó ez a dal, de én ennek ellenére hiányolom a lemezről Melissa Bonny-t.
A zenészek most is kiváló munkát végeznek, mind a négy „karakter” egyértelműen profi. Szerintem nem mondok el sok újdonságot, hogy Georg Neuhauser énekes, mint a Tribune remek hangja, éneklése most sem kopott semmit az előző két lemezhez képest. A hangszeresek pedig szintén: a Crusader, a Viking és a Spartan zseniális szólókat, alapokat raknak le az asztalra. Vannak is remek dalok a lemezen, nekem talán az előbb említett Spartacus a kedvencem. Nehéz érdemi különbséget tenni az eddigi három lemezük között, mert mindhárom hoz egy minőségi szintet. A Sparta második része sem rossz egyáltalán (sőt), de a Queen of the Damned harsh vokálja nélkül nekem hiányérzetem van a dallal kapcsolatban. Az első négy szám együtt viszont nagyon erős nyitás: A klipes We Are the Fire, Sparta-Part II., a másik klipes Fight és a szintén klipes Spartacus, de ezt megszokhattuk már az első két lemezen is. Mindenképp említést érdemelnek még a Ragnar és a By the Blade nóták.
Az album újfent remekül szól, a borító és a szövegkönyv továbbra is igazán lenyűgöző, Havancsák Gyula (Hjules) most is fantasztikus munkát végzett! Kaptunk a bandától eddig három hasonlóan erős lemezt, igaz, számomra nem ez a legjobb közülük, de sok mindenbe itt sem lehet belekötni. Viszont azt sem tudom, hogy meddig lehet így szállítani az albumokat. Koncerten mindenképp meg kell őket nézni, amint lesz rá lehetőség, ez nem kétséges.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.