Aki valamilyen szinten figyelemmel kíséri a jelenlegi magyar black metal színteret, feltehetően tud a WitcheR létezéséről, bár a duó számomra mindig is kívül állt mindenféle színtéren. Manapság azonban még inkább függetlenek a különböző csoportosulásoktól, közösségektől, ugyanis a tavalyi A gyertyák csonkig égnek című lemezt már saját maguk gondozták. A felvételeket is a házi stúdiójukban bonyolítják le, nem hívnak vendégeket a lemezeikre és ők sem szerepelnek mások kiadványain.
Ha itthon a black metalban igaz valakire a jó értelemben vett kívülálló jelző, akkor az számomra egyértelműen ez a Vas megyei zenekar. Neubauer Roland korábban fanzine-t is készített, ő áll az egyszemélyes Vrag formáció mögött, a WitcheR-t pedig éppen egy évtizede hívta életre. Mindezek mellett a nevéhez köthető a Filosofem Records is, mely kizárólag a saját kiadványaik terjesztője. Roland zenésztársa, a billentyűs hangszerekért felelős Gere Karola, aki a zenekar mellett a magánéletben is társa. Az sem egy bevett dolog a black metalban, hogy házastársak közösen alkotnak. Friss kiadványuk, a Néma gyász nem egy új nagylemez, bár a negyven percet meghaladó anyag akár az is lehetne, hanem az eredetileg nyolc éve kiadott demójuk újabb megjelenése, ezúttal gyári CD-n, új borítóval. Nem szimpla újrakiadásról van szó, a hanganyag teljesen újra lett keverve, új a dobsáv és a gitár is friss hangzást kapott. Az eredeti kiadvány korlátozott példányszámából eredően csak egy szűk körhöz jutott/juthatott el. A CD verziókból annak idején mindössze száz példány készült.
Az akkori változaton négy tétel szerepelt, melyek közül kettő, a címadó és az Egyedül című szerzemény voltak igazi, hagyományos értelemben vett dalok. Ezeket pedig két instrumentális tétel, afféle intro és outro foglalta keretbe. Az utóbbi, az Esőnap című szintetizátoros szerzemény egy nagyobb lélegzetű darab, több puszta levezetésnél. Egy igazi hangulattéma, ahogy a WitcheR további dalai is azok. Az újrakiadás igazi különlegessége azonban a negyedórás Keresztúton című záró dal, melyet ugyanazon év őszén rögzítettek, de ezidáig csak a Velm-mel közös megosztott anyagon jelent meg. A dal nem üt el a Néma gyász két hagyományos szerzeményétől. A WitcheR már a korai felvételeken is egy kész produkcióval állt elő és Rolandék azóta is ragaszkodnak ehhez a zenei világhoz, amely leginkább atmoszférikus black metalként kategorizálható, ha muszáj valahová besorolnom a zenéjüket. Roland recsegős gitárjai, az egyszerű dobok és a közel azonos hangszínű, érzelemmentesnek tűnő, valójában megvetést sugárzó károgása áll az egyik oldalon, Karola emelkedett, dallamos szintetizátorai pedig a másik póluson.
A két egymásnak feszülő, eltérő gyökerekből táplálkozó zenei világ mégsem oltja ki egymást, hanem erősítik a másikat. A billentyűk szerepe nem merül ki a sima szőnyegezésben, hanem Karola többször is könnyen rögzülő dallamokat játszik. Nem akarom és ha akarnám sem igazán tudnám más, nemzetközileg ismertebb formációkhoz hasonlítgatni a WitcheR zenéjét. A hozzáállásuk, a kívülállásuk és az általuk teremtett hangulat alapján azonban nem túlzás felemlegetni az osztrák Summoning-ot. A WitcheR duója Protectorékhoz hasonlóan elszigetelten alkot, a black metal újabb áramlatai semmilyen hatással nincsenek rájuk, a saját ösvényükön haladnak.
Íratlan szabály, hogy pontoznom kell a lemezt, ami egy ilyen rendhagyó kiadványnál komplikált feladat, de ha felteszem a fülest és közben olvasgatom a dalszövegeket, elmerülök Anvil Kvlt új grafikáiban, nem is olyan nehéz. Az ismertető végére kívánkozik egy 10 pont, hát legyen! A korong nem szól mindenkihez, akit viszont valaha megérintett az atmoszférikus black metal, mindenképp hallgassa meg a WitcheR régi-új kiadványát!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.