Wuldorgast
Cold Lights
Amikor egy zenei szcénában különböző körök alakulnak, az ember számíthat rá, hogy valami emlékezetes fog kerekedni belőle. 20 éve egy kupac amerikai zenész szövetséget kötött, szindikátusuknak a Broken Sword-rend nevet adták és azóta szoros együttműködésben, közös ideológia mentén gyártják a lélekevő fekete muzsikát. Ezen együttműködés legfrissebb terméke a Wuldorgast nevű kétszemélyes banda és debütáló lemezük a Cold Light.
Az alkotók nem holmi okkult témákat hoztak némi sátánidézéssel fűszerezve, helyette modernitás-ellenesség, a valóság durvaságának kérdéseit, valamint az emberi természet nihilista oldalát tálalták. Az eredmény pedig egy minden ízében mizantróp, nyomasztó sötét fémzene lett, ami megragadja a hallgatót és nem ereszti. Érdekes filozófiai témák, gondolatok csendülnek fel, fülbemászó dalokkal párosítva.
A duó tagjai, Scheadugenga, illetve F. S. zeneileg elsősorban a norvég, német és lengyel black metalból merített, ami erősen visszaköszön a hangzásban. A Cold Light első számai annyira markánsan hordozzák magukon a stílusra jellemző melódiákat és megszokott jegyeket, hogy önkéntelenül is a zsáner nagy öregeire asszociáltam. Ez nem a dalok minőségét bírálja, merthogy azokat igen jól rakták össze az alkotók. Sötét atmoszférájukkal megfogják a hallgatót, amit fémes darálással, nyers hangzással párosítanak, végig az az érzés kerített hatalmába, mintha egy sötét éjszakán játszanának sziklák közt a zuhogó esőben, miközben fények villanak fel. Főhajtás a black metal nagyjai előtt.
A Wuldorgast debütáló lemezének második felében rejtegette az igazi meglepetéseket. Már a harmadik, Cold Light of Reason c. daluk is adagol némi csemegét, de az igaz feketemágia a Labyrinth of Controlban kezdődik. Farkasüvöltés, eső, melodikusabb, ugyanakkor emlékezetes riffek, reménytelenség és csontokig hatoló fémes szitálás teszi felejthetetlenné, a lélekevő atmoszféra pedig folytatódik a Cipher to Eternity című szerzeményben is. Korongunk utolsó dala valamivel lassabb tempóra vált, s a Dawn of the Black Sun fekete árnyakkal kél táncra egy nyugtalanító szertartás keretében, melyet ördögi darálás és mélyből előtörő, velőtrázó vokálok tesznek teljessé. Remek levezetése egy emlékezetes debütáló albumnak.
A Cold Light nem egy koncept album, ennek ellenére egységes a hangzásvilág, a dalok sorrendje is jól lett összeválogatva, végig képesek fenntartani a figyelmet. Ehhez persze szükség volt profi munkára és mögöttes mondanivalóra, amiben a Wuldorgast kimagaslóan teljesített. Olyan debütáló lemezt sikerült letenni az asztalra, ami bebizonyítja, hogy még nem fogyott ki a black metalból a szufla, emellett egy ígéretes zenei formációt hozott. Kíváncsian várjuk jövőbeli munkásságukat!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Már a borító felkeltette az érdeklődésemet, az írás meg pláne. Köszönöm!