Azt a kurva életbe! Mi volt ez Zebrahead? Mekkora bulit csináltak már megint ezek a veterán amcsi punk rockerek!

Nagyon hálás vagyok Emma lányomnak, hogy megismertette velem a Zebrahead-et. A tavalyi, Simple Plan-nel közös Parkos bulin láttuk őket először, ami egy emlékezetes nyári minifeszt lett, de amikor kiderült, hogy az aktuális turnéval is jönnek, nem volt kérdés, hogy ott a helyünk.

A turné előzenekari pozícióját a lengyel CF98 kapta, akik a kábé fél órás programjukkal még úgy is megállták a helyüket, hogy az énekesnőjük hangja a buli reggelére elment. Ehhez képest Valentina valahogy mégis összevakarata magát és le a kalappal a teljesítménye előtt. Még ilyen állapotban is hozta a bulit, de azt túlzás lenne állítani, hogy nem lehetett érezni, hogy emiatt nehezített pályán mozogtak. Ennek dacára a nagyjából fél órás bulijuk második felére elég jól belemelegedett a kvartett.

Nekem az Honestly volt a csúcspont, de igazság szerint egyáltalán nem volt gondom a produkcióval. A dalok lendületesek, a srácok jól zenélnek, a dalaikban ott van az a plusz, amitől élőben is tud működni, Valentina pedig jól vezényelte a bulit. Szereztek egy új rajongót, de szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki szívesen megnézné őket ismét, ideláisabb körülmények között.

A Zebrahead koncertről nehéz újat írni. A tavalyi bulijuk energiája a hajó gyomrában hatványozottan érvényesült. Szerintem sokat elmond, hogy még öt nappal a koncert után is a dalaik járnak a fejemben. A csapatban az a jó, hogy a ragadós dallamaik mellett mindenki felszántja a színpadot a zenekarból, aki nincs helyhez kötve persze. És láthatóan élvezik, amit csinálnak és szeretik a közönségüket. A publikum meg kurvára hálás volt ezért.

A The Perfect Crime tökéletes nyitány volt, utána pedig már jött is a személyes kedvencem, a No Tomorrow. Engem ezzel meg is vettek. Hamar be is indult hamar a pogo meg a circle pit, ami egy punk rock buli kötelező része. Hamarosan kénytelenek voltunk a színpad jobb széléhez húzódni, de tartottuk az első-második soros helyünket. Élmény volt ilyen közelről látni a bajuszáról híres (amúgy a Death By Stereo gitárosaként is ismert) Dan Palmer játékát és a hatalmas ugrásait. Igazi rajongóbarát húzásként többeknek is ragasztott a homlokára egy-egy pengetőt. Persze az egész csapat megjelent előttünk, és először az „új fiú”, a gitáros/énekes Adrian Estrella volt, aki pengetőt adott Emma lányomnak, de később meglett Dan-től is.

Az egész csapat végig pörgött amúgy. Folyamatosan kommunikáltak, poénkodtak egymással is. A basszer Ben például arról beszélt, hogy milyen gyönyörű Budapest, mennyire szeretnek ide jönni és az ő városuk nem ilyen szép. Meg kell állapítani, hogy a Zebrahead dalok olyan energiát közvetítenek, hogy nem nagyon lehet egyhelyben hallgatni. A Rescue Me-nél megérkezett az első stagediver is, a szokásos bárpult, meg a csontvázas overálba öltözött crew tovább emelte a show-t. Néhány szerencsés rajongót meg is invitáltak a bárhoz. A When Both Sides Suck, We’re All Winners meg olyan hardcore témákkal tépte le az arcunk, amire nem is biztos, hogy számítottunk.

Nem maradt ki a szokásos szülinapi köszöntés, most épp Connor 18. születésnapját ünnepeltük meg a tradicionális happy birthday eléneklésével. A Beastie Boys klasszikusának – Fight For Your Right (To Party) – megidézésével még tovább forrósították a hangulatot, amit utána még emelni tudtak a Who Brings a Knife to a Gunfight? során. Mekkora ötlet volt, amikor Dan-t egy ládán körbe forgatták, miközben játszott! A Drink, Drink meg a szokásos összeölelkezős, együtt éneklős indulásból úgy felgyorsult, ahogy illik.

A friss dalok is ugyanolyan zajos sikert arattak, mint a régiek. Ilyen volt az aktuális EP Sink Like a Stone is, ami minden ZH stílusjegyet felvonultat. A Call Your Friends-be szépen beleszőttek egy rakás feldolgozást (Pennywise, Ramones, Green Day), az Anthem meg a hatalmas circle pit miatt lett emlékeztetes, ahol Ali és a csontvázszerkós haverok is a közönséggel nyomták, miközben egy fiatal rajongó „vette át” a frontember szerepét.

A lényeg összefoglalva annyi, hogy ha bulizni akarsz és a Zebrahead a közelben játszik, ne keress tovább! Az pedig látható, hogy közel harminc év után is élvezik, hogy játszhatnak és azért meg maxi riszpekt, hogy a buli után nem az öltöző felé vették az irány, hanem rögtön jöttek is le, hogy mindenkivel dumáljanak, fotózkodjanak. Ha kíváncsiak vagytok, itt a NuSkull videója.