Nehéz lesz elfogulatlan kritikát írni egy olyan műfajban alkotó bandáról, aminek minden rezdülését követem egészen a Black Sabbath feltűnése óta. Ez a doom metal, méghozzá a zsigeri riffekkel, dallamokkal operáló doom metal, nem pedig a vadhajtások. A műfaj fő zászlósain kívül (Candlemass, Solitude Aeturnus) rengeteg bandával hozott már össze a sors, de sajnos kevés igazán jóval. Manapság a műfaj művelői hajlamosak nagyon minimálisra venni a doomot, pedig nem a minimalizmus, hanem a jól összerakottság képes életben tartani a hallgató figyelmét, nem véletlen, hogy sokan nagyon unalmasnak és vontatottnak tartják.
A The Gates Of Slumber a jobbik fajtából való tradicionális doom zenét játssza a kezdetek óta, azonban minden eddigi kiadványuk után úgy tettem őket félre, hogy majd legközelebb sikerül valami maradandóbbat alkotni és ezt jelen albummal meg is tették. Aki újdonságra, a műfaj megújítására vágyik, az kerülje el az albumot, aki szereti a műfajt az viszont dőljön hátra, kapcsolja ki az agyát és élvezze a remek riffek rohamát!
Az albumon található nyolc tétel a maga közel 56 perces játékidejével nem egyszerű hallgatnivaló, de közben folyamatosan ott repkednek a Sabbath-tól és Candlemass-tól megszokott fogós riffek kiegészülve Karl Simon hol epikusabb, hol karcosabb hangjával. Visszaköszön a tételekben a Saint Vitus és a Pentagram munkássága is.
A színvonal nagyjából végig egységes, mégis a legkiemelkedőbb dal talán a címadó The Wretch, amibe egy igen erőteljes gitártémát is sikerült elrejteni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.