A Grand Gesture Of Defiance teljesen új dalokat hozott a már állandósult minőséggel, úgyhogy szinte két koronggal bővült a repertoár egy éven belül. Az album végre megfelelő hangzást is kapott, bár a gitárokat még mindig nem érzem elég súlyosnak ahhoz, hogy Mik hangjának operás érzelmességét ki tudják egészíteni, de akkor sem lehet okunk panaszra. A lemez 6 dalt tartalmaz, ebben helyet kapott egy rövidebb, akusztikus tétel is. Igazán hallgatóbarát, 35 perces az egész játékidő, amit cseppet sem éreztem kevésnek (főleg a Salvationnal karöltve), mert egyszerűen lefárasztana a zenéjük hosszabb időintervallummal. Hasznosan is töltik ki ezt az időt, az első, Where Darkness Is Light c. dalban kezdődő hullámzás a tempók és dallamok között egészen a záró Final Perfectionig kitart, sőt valamilyen szinten ki is teljesedik. Útközben a középtempós, menetelős The Graveyard of Broken Dreams refrénjét élvezhetjük Martin Meyer gitárdallamaival és ötletes riffelgetésével, letargiába süllyedhetünk a In the Shadow of the Gallows 7 perces lassulásában, de a Sentenced in Absentia minimálisra vett zenéje, cammogása is erősen hangulatosra sikeredett, ontja magából a klasszikus heavy metalt is.
Minőségi doom zenét szolgáltat a nagyérdeműnek az Altar Of Oblivion és kíváncsian várom a folytatást is, nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt a lemezüket is az epikus doom, vagy akár az epikusabb heavy metal rajongóknak egyaránt. Nem olyan karcos és erőszakos a lemez, mint egy Candlemass kiadvány, inkább a fokozottabb érzelmi töltet viszi a prímet a zenéjükben, a sötétségi faktor sem a legmagasabb, csak egyszerűen kellemes hallgatnivaló.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.